Szerelem ide vagy oda, soha ne bízz meg senkiben!

Egyedül születünk, és egyedül megyünk el. Fel kell, hogy nőj, önállóan kell élned az életed!

Mindenki, aki melléd szegődik, akivel szövetséget kötsz, ideiglenes státuszban lehet csak melletted, hiszen soha nem tudhatod, mikor fordul el tőled. Vagy te mikor érzed úgy, hogy már nem tudsz mellette maradni, legyen szó együttélésről vagy házasságról... Mit akarok mondani? Hogy soha nem lehetsz biztos senkiben.

A bizalom elengedhetetlen egy kapcsolatban. Ám a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz magaddal szemben, hogy hátradőlsz, mondván: te tényleg mindent megtettél annak érdekében, hogy ez mindörökké - és még egy nap - működjön.

Instant világot élünk. Hiába élnek az ábrándjainkban régi korok kapcsolatai, házasságai, a mai világ mindenkit megváltoztatott. A szándék ott van, de ahogy felpörög velünk az élet, a közös csónakunk is partnak vetődik, vagy ugrál a hullámokon - és sokszor kevés, hogy egymásba kapaszkodunk. Az evezőknek párban kell lenni: nem elég, ha az egyik húzza csak, mert annak unalmas és monoton forgás lesz a vége, amelyben valaki megszédül.

Hiába vágyunk holtomiglan-holtodiglan kapcsolatra, ha nem vagyunk már alkalmasak rá - sem mi, sem a világ. Meg kell tanulni egyedül is kormányozni a csónakot, arra az esetre, ha a másik kiesik belőle, vagy - ha úgy adódik - átugrik egy szimpatikusabb csónakba.

Mert akkor egyedül maradunk a tengeren. Egy személyben kell az életünk kormányosának és kapitányának lenni, és bizony a kőkemény matróz meló is ránk vár. Akkor is haladnunk kell, akkor is találni kell egy kikötőt, amit megcélzunk, mert cél nélkül szart sem ér az élet.

Forrás: Shutterstock

Aki hátradőlt, mert megbízott a másikban, az hajlamos belekényelmesedni az elképzelt biztonságba. Pedig ez egy önmagunk ellen elkövetett bűncselekmény, és élethosszig büntetendő. Mert nem csak rajtunk múlik, hogy együtt maradunk-e valakivel, hogy ő együtt marad-e velünk. Mindentől távol kell kerülni ahhoz, hogy tisztán lássuk a helyzetünket.

Kívülről szemlélni magunkat, és mindazokat a dolgokat, amelyeket teszünk - nem, nem "értünk". Magunkért. Úgy kell élnünk az életünket, hogy soha ne legyen az érzelmi törésen kívül olyan helyzet, ami térdre kényszeríthet bennünket.

Hogy ez a néhány sor nem túl pozitív? Nem vonja be rózsaszín cukormázzal az életet? Nem hiteti el veled, hogy minden csak a szereteten múlik? Igen. Ma már biznisszé vált a szeretet fennen való hirdetése, holott az élethez semmi köze. Ne tégy mást, csak nyisd ki a szemed, és lásd reálisan a körülötted lévő világot!

Valóban jobb, ha endorfinban úszik az agyad, tíz centivel a föld felett jársz, és színes lufikat kergetsz. Ám egyvalamit tégy meg magadnak, kérlek: legyen benned egy csipetnyi racionalizmus! Nézd gyanakodva a világot, legalább a szemed sarkából! Attól, hogy felkészülsz az esetleges nehézségekre, szerintem még lehetsz boldog.

Ha pedig egyedül maradsz, nem kell félned: jön egy új kikötő, és lehet, hogy valaki épp a te csónakodban landol. :)

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?