Lelki terror a munkahelyen: Amikor "üldöz" a főnök...

Így történt azzal a lánnyal is, akinek korábbi munkája referenciaként szolgált, és soron kívül hívták egy állás betöltésére. Lelkiismeretesen dolgozott az egyetem elvégzése óta, de érezte, hogy amit csinál, nem élete munkája. Talán a környezet, vagy sokkal inkább a kollégák miatt, akik bennfentesként, sokéves tapasztalatukra hivatkozva állandóan okították a fiatalokat. Pontosan ebből lett elege, és várta a csodát, ami hamarosan el is jött. Csörgött a telefonja, és egy női hang hadarta bele a következőket:

A lány örült a hírnek. Körülnézett az irodájában, és tudta, hogy semmit sem fog hiányolni. Másnap a megbeszélés jól alakult: érdekes feladat, közös célok, és a felvázolt lehetőségek is csábítóak voltak, így nagyon gyorsan megállapodtak. Az első héten úgy tűnt, a főnöknő megbecsüli az új munkaerőt. Külön irodát adott neki, amit virágokkal, pár aprósággal tett otthonossá.

A napok teltek, a feladatok mennyisége pedig nőtt. A lány gyakran hallotta vezetőjétől a "te vagy a szakember, megbízom benned" mondatot, és ez erőt, hitet adott neki, hogy végre jó helyre került. Abban reménykedett, hogy ez a szerencse élete többi területén is megmutatkozik majd.

Ennek köszönhetően az eddigi örömteli hétfők gyomorszorítóakká váltak, ahogyan a megbeszélések is. Egyre távolabb került az az idő, amikor a főnöknő még kíváncsi volt a véleményére. A külön irodát is megszüntette, és három teljesen más területen dolgozó kollégával rakta egy helyiségbe. Munkakörét, feladatait kétszeresére duzzasztotta, sőt, kegyetlen, bántó szavait is.

Elvárás elvárás hátán, mást nem kapott a lány. Majd egy vasárnap szörnyű fájdalom nyilallt a testébe, kontrollálhatatlan, végtelennek tűnő. Nem tudta, mi ez, meddig tart és mennyire komoly, de ami még ennél is borzasztóbb volt, elsősorban az a kérdés aggasztotta: "Hogy megyek így holnap dolgozni?" Félt az újabb megbeszéléstől, ahol esetleg már a felmondásával fenyegetőzik a vezetője, ahol lustának titulálja, mert "csak napi tíz órát dolgozik".

Szomorúan, könnyeivel küszködve élte meg egyik legnagyobb csalódását. Igaz, hogy több is volt már, de ez azért lesz fájón felejthetetlen, mert nemcsak a szívét, lelkét, de a testét is uralta. Úgy tűnt, sok idő kell majd ahhoz, hogy túltegye magát rajta. Rádöbbent, hogy nem álommunkára vágyik, hanem nyugalomra és megbecsülésre. És ha mindkettőt megkapja, a szürke is válhat még színessé, az átlagosnak tűnő feladatok pedig izgalmassá.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock