Ami nem öl meg, az megerősít? Hagyjuk már!

De kik és miért mondják ezt?

Szerintem azok, akik egyébként folyamatos stresszben élnek, mert az agyuk valamelyik része folyton ügyeletet tart, hogy semmi se érje őket váratlanul. Ők hangoztatják a leginkább Nietzsche elhíresült mondatát, miszerint "Ami nem öl meg, az megerősít." De vajon mennyi igazság van ebben?
Elsőre azt gondolhatod, hogy rengeteg. Hiszen józan paraszti ésszel végiggondolva vannak olyan helyzetek, amikor valami elsőre veszélyesnek tűnő dolog valóban a fizikai vagy lelki megerősödésedet szolgálja.

Aztán ha belegondolunk nagyanyáink bölcs szavaiba, miszerint "a gyereknek évente 1 kiló koszt kell megenni", akkor még igazabbnak érezhetjük Nietzsche idézetét. Itt nyilván nem arról van szó, hogy most akkor menjetek ki a játszótérre, és tömd bele a gyerekbe a napi "adagját", hanem hogy a túlféltés, túl higiénikus körülmények nem kedveznek az immunrendszernek. Minél több bacival találkozik a gyerek szervezete, annál ellenállóbb lesz, és kevésbé valószínű, hogy előfordulnak nála allergiás és asztmás panaszok.

Illetve, ha végiggondolod az életedet, biztosan ki tudsz emelni 1-2 olyan erősebb beszólást, törést, csalódást az elmúlt évekből, amik erősebbé tettek: egy jókor használt atyai fenyítés, egy jó pillanatban jövő dorgálás a barátnődtől, egy csalódás egy másik emberben. Ezek hirtelen mind fájtak, de végül keményebbé tettek és más irányba indítottak. Egy bunkó beszólás a kollégádtól, amit nem hagyhattál szó nélkül, és aminek köszönhetően végre megtanultál kiállni magadért. Ezekre az esetekre is igaz Nietzsche állítása. És körülbelül ennyi...

Mi meg olyan könnyen rávágjuk mindenre, ezzel is felmentve a lelkiismeretünket a felelősség alól, hogy "ami nem öl meg, az megerősít". Ha látjuk, hogy egy szadista edző hogy "erősíti" a gyerekeket - hogy jobbak legyenek és megtanulják tűrni a fájdalmat -, elővesszük ezt a hatszavas varázsmondatot, és már nem is látjuk, hogy a gyereknek vérzik a feje.

Ha a barátunk arról mesél, hogy a főnöke hogyan alázza meg folyamatosan emberi mivoltában, csak annyit mondunk, hogy teher alatt nő a pálma. Nyilván a legtöbbször nem is tudjuk, milyen következményei lehetnek az ilyesfajta töréseknek. Aki például bántalmazó kapcsolatban élt, egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tanul meg újra bízni egy másik emberben. Egy gyerekkori traumának életünk végéig hatása lesz ránk, összetörheti személyiségünk olyan részeit, amit aztán talán soha nem tudunk visszaépíteni.

Én azt gondolom, hogy ahelyett, hogy Nietzschét idéznénk, inkább próbáljuk nem megölni/ nem összetörni a másikat - és ha valaki a problémáját ecseteli nekünk, ne instant filó morzsákat dobjunk elé, hanem hallgassuk végig!

Laky Szintia

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock