Nem csoda, hogy az átlagemberek áldozatul esnek az ilyesminek, ha még az ilyen ismert és sikeres sztárokkal is megtörténik. Demi például saját bevallása szerint azt akarta bizonyítani a férjének, hogy laza és jó fej. (Hát nem jött össze, rá is ment a házasságuk.) Egyszóval a bizonytalanságát használta ki a párja, hogy rábeszélje valamire, amit ő nem akart igazán.
Pedig egy párkapcsolat semmiféle kényszert nem tűr meg. Ha én szerelmes vagyok valakibe, eszembe sem jut ráerőszakolni valamit. Kérhetem, hogy bújjon ágyba velem és a haverommal, vagy vigyen el a Bahamákra, esetleg jöjjön el velem bulizni, de nem kényszeríthetem.
Persze, a másik oldal reakciója is érthető bizonyos fokig. Mert ha szeretek valakit, azt akarom, hogy boldog legyen és elégedett, és ezért hajlandó vagyok tenni is, szóval, nyitott vagyok a kéréseire. Ám ha egészséges önértékeléssel rendelkezem, nem fogok belemenni olyasmibe, amit nem akarok. Megfontolhatom, neki is durálhatom magam, de ha végül nemet mondok, azt a másik félnek el kellene fogadnia. Nem attól lesz jó és tartós a kapcsolatunk, hogy mindenre igent mondunk, hanem pont attól, hogy tiszteletben tartjuk a másik határait.
Deminél viszont - mint sokaknál szerte a világban - ott hasalt el a dolog, hogy nem volt elegendő önbecsülése. Ha megnézzük az életét, akkor ez nem meglepő. Szépség és ragyogó karrier ide vagy oda, az apja lelépett gyerekkorában, az anyja pedig áruba bocsátotta a saját lánya testét. Nem csoda, hogy Demi alkoholista lett és drogozni kezdett. Ráadásul Asthon többször meg is csalta. Nem vagyok Demi pszichológusa, de ezek után simán belefér, hogy önértékelési problémákkal küzd(ött).
Az ilyen ember hajlamos félredobni a saját vágyait és olyat is megtenni a másikért, amit nem akar. Retteg, hogy mit fog róla gondolni a partnere - talán még el is hagyja... Az ilyen félelmek hatására pedig hajmeresztő dolgokra vagyunk képesek. Például kényszeresen törekszünk arra, hogy megtartsuk a szerelmünket, ezért aztán újra meg újra "megerőszakoljuk magunkat", és olyan dolgokba is belemegyünk, amit valójában egyáltalán nem szeretnénk.
Csakhogy ennek hosszú távon előbb-utóbb úgyis szakítás vagy válás lesz a vége, ugyanis az elnyomott fél tönkre fog menni a kényszer hatására. A lélek nem bírja sokáig, ha olyan dolgokat tesz az ember, amit nem akar. Ezért nem fogok én sosem édeshármasozni vagy bedrogozva bulizni - mert abba belerokkannék.
Nem vágyom rá. Ehhez pedig tartom magam, mert szeretem és tisztelem, aki vagyok. Tisztában vagyok a határaimmal, és a párom is elfogadja ezt. Én sem kérek tőle olyat, amire tudom, hogy nem nyitott, mert az önzőség lenne, és megmérgezné a kapcsolatunkat.
Nyilván, ha szeretem a partneremet, hajlandó vagyok némely dologban egy bizonyos fokig engedni, de ennek van egy egészséges határa, amit sosem lépek túl. Ez nem azt jelenti, hogy akkor már tojok a kapcsolatra, és felőlem mehet is. Megkérhet bármire, de a tudnia kell elfogadni azt, ha nemet mondok.
Talán, ha Demi jobban tisztelte volna önmagát, Asthon pedig a felesége határait, még ma is együtt lennének - vagy a fene tudja...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.