Egy szingli férfi története, aki ideiglenes apának állt!

Az a fajta, akik után sírni szoktak a nők, hogy de jó lenne egy pasi, akivel lehet beszélgetni, nem csak baszélgetni. Hát vele lehet. De évek óta agglegény - és egy ideje csörög a férfi biológiai órája.
"Nem vágysz barátnőre? Feleségre?" - kérdezem Antit, miközben fel és le gurítja a festőhengert, és zöldre festi a falamat.

Gondoltam, vagyunk olyan jó viszonyban, hogy megkérdezzem, miért nincs barátnője. Felfoghatatlan. Azt felelte, hogy egy ideje már nem igazán erőlködik azért, hogy legyen. Nem jár sehova - csak melózni -, és nem is nagyon ismerkedik. Nemrég kezdett csak el próbálkozni a Tinderrel meg a különböző társkeresőkkel, ám ő társat, potenciális feleséget keres, nem pedig szexpartnert meg Insta csibét. Bár ahogy mondta: őszintén szólva a feleség nem is olyan fontos.

Amíg szedegetem az állam darabjait a padlóról, azt tudakolom, miért mondja ezt. Nem vágyik szerelemre? Ölelésre? Csókra és arra, hogy legyen valaki, akivel este összebújhat, akivel jókat beszélgethet?

De Anti csak mosolygott a szerelemmel kapcsolatos locsogásomon, és azt válaszolta, hogy persze, ezek jó dolgok, néha hiányzik neki is. Jó volna, ha őt is várná egy asszony, mire hazaérne, aki mosna, főzne rá - bár megcsinálja ezt maga is -, és ő meg cserébe a tenyerén hordozná. Bár az utóbbi időben sokat gondolkodott ezen, így közel a 30-hoz, és arra jutott: jobban vágyik gyerekre, semmint feleségre.

Kopp, kezdhetem újra összesöpörni az államat. Bután nézek rá, várom, mikor röhögi el magát sakál módjára. De nem nevet. Sőt, azt ecseteli nekem, hogy olyan jó egy gyermek, aki az ő kis mása, akit lehet tanítani, nevelni, jó embert faragni belőle és játszani.

Szerinte az élet értelme a gyerek. Jó dolog a szerelem és a házasság, de az előbbi elmúlhat, a második ellaposodhat. Igen, egy kapcsolatnak számos előnye van, de ugyanannyi negatívuma is. Azt mondta, nincs kedve azzal tökölni, hogy megfelelő partnert keres, tektonikus lemezek módjára összecsiszolódnak, ne adj' isten szakítanak, majd kezdik újra. Ez mind idő, és úgy érzi, neki abból fogytán van.

"Na, de Antikám, a gyereknevelés sem úgy megy, mint az ágyba szarás. Az a gyerek egy egész embert kíván, mert lehet beteg, mindenféle gondja-baja, és nevelni sem olyan könnyű, mint egy német juhászt. Meg különben is, hogy akarsz gyereket, ha nincs feleséged?"

Továbbra is csak mosolygott, mert ezt ő is mind végiggondolta, és már meg is van terve: ideiglenes nevelő lesz. Hat-hét éves kor feletti gyereket venne magához, és nevelné, amíg nem találnak neki szülőt. Már utána is nézett a feltételeknek, és készen áll arra, hogy mindent elkövessen azért, hogy hónapokon belül ideiglenes apuka legyen. Most már vissza sem teszem az államat. Minek? Ez a pasi kész meglepetés.

"Anti, drága, neked arany szíved van, de nem fog menni. Méghozzá azért, mert úgyis meg fogod szeretni azt a gyereket, és utána nem akarod majd odaadni."

"Hát igen, ez igaz!" És húzza a száját.

Készen áll arra, hogy apa legyen. Készen áll arra, hogy feltétel nélkül szeressen, hogy valaki másnak szentelje az életét, hogy valami jót tegyen az életben. Merthogy szerinte az életmű nem más, mint egy jó ember felnevelése.

Nézek rá, hogy ki vagy te igazából, és közben hallgatom, ahogy szenvedéllyel áradozik a gyerekekről, az apaságról. Hangjából elszántságot és magabiztosságot vélek kihallani - ami nem meglepő, hiszen már hetek óta ezt fontolgatja, és biztos a dolgában.

Tényleg jó apafigura lenne - ahogy jó férj is -, de ahogy manapság a nők sem várnak álmaik pasijára és egyedül is vállalnak gyereket, úgy érthető, hogy ezt egy férfi is megtenné szívesen. És ez jó dolog. Ha Anti minden oldalról megvizsgálta a kérdést, előnyökkel, hátrányokkal együtt, tisztában van a várható nehézségekkel, akkor miért ne?

Támogatom benne, hogy apa legyen, mert ahogy vannak nők, akik anyának születtek, hiszem, hogy akadnak férfiak, akik meg apának - és hogy igenis létezik olyan, hogy apai ösztön. Mélyen tisztelem Antit és a hozzá hasonló apajelölteket, akik nem félnek a gyerekvállalástól, attól, hogy akár egyedülálló apukák legyenek.

Miután befejezte a festést, úgy köszöntem el tőle, hogy viszlát, apuci, és remélem, mikor legközelebb találkozunk, már apa leszel. Mire ő: "Én is abban bízom."

Anti történetét Balogh Orsi jegyezte le.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock