Emlékszem, még a gimiben a barátnőimmel csodálkozva konstatáltuk, hogy egyikünk édesanyjának sincsenek már barátai. Azért ez durva. Megoldás lehetne a 20 vagy 30 órás munkaidő, de senki sem szeret parizeres kenyéren élni. Ha biztonságban szeretnéd tudni az anyagi helyzetedet, a 40+ órás munkaidő alap, ezen kívül meg jó esetben marad havi egy találka a csajokkal, ahol gyakorlatilag megállapítjátok, hogy senkivel nem történt semmi.
Pedig az elvárás az, hogy igenis történjen veled valami - és ez bizony néha nagyon nyomasztó tud lenni. Ugyanis senki nem akar unalmasnak tűnni - toronymagasan a leggyakoribb nyitó mondat két ember közt pedig a "Mi újság?"
Eddig is tudtam, hogy ez egy baromi nyomasztó kérdés, de hogy mennyire az, arra csak pár hete jöttem rá, mikor az egyik kollégám feltette ezt a kérdést. Lázasan kutakodtam valamiféle értelmes, izgalmasnak tűnő válasz után, de a kőkemény egy szabadnapomon én csak vegetálni voltam képes.
Mikor észrevette a lányos zavaromat, csak hetykén legyintve az mondta: "Nyugi, engem nem érdekel, ha nem lógtál épp senkivel, és csak otthon döglöttél." És hát igen, ilyenkor teljes joggal azt érezhetjük, hogy az életünk üres, olyan unalmas hétköznapjaink vannak, mint a szüleinknek. Nem lettünk se rocksztárok, se producerek, marad az iroda, az előre bekészített dobozos kaja és a szokásos, rutinszerűen lejátszódó reggeli morgós készülődés.
Persze, ha érzed magadban az energiát, menj és csinálj valamit - mássz falat, lógj a kollégákkal, menj el koncertre! Borzasztóan irigyelem a hiperaktívakat, akik napi három óra alvással képesek minden héten belevetni magukat a tutiba.
A többség azonban kapva kap a lehetőségen, hogy eltöltsön egy minimális énidőt. Habár a "metime" hiba tűnik egy újabb 21. századi, hashtaggel ellátott üres kreálmánynak, valójában inkább egy olyan dolog, ami régen megvolt, ma pedig már egyre inkább hiányzik - különösen mióta az okostelefonok ekkora teret hódítottak maguknak.
A lényeg az, hogy ha nem töltesz el minőségi pihenést egyedül, hosszú távon könnyen megkattanhatsz. Ez lehet zenehallgatás, egy sorozat, egy séta, bármi - a lényeg, hogy hagyd magad mögött az elvárásokat és az információdömpinget! Alap lett az, hogy mindenhol jól teljesítsünk, legyen szó munkáról, családról, barátokról - a lakás pedig természetesen még így is romokban áll.
Viszont nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy rájöjj: ennek nincs sok köze a boldogsághoz. Csak végezd el a kötelező feladatokat, de azért nehogy már egy kezdő statiszta legyél a saját életedben! Tényleg arra vágysz, hogy a főnököd, a férjed, az anyósod legyen a főhős a te filmedben?
Úgy gondolom, amíg nem leszel egy napfényt rég nem látott antiszociális boszorkány, addig nincs is azzal gond, hogy nem egy kalandregény főhősnője vagy. Van, hogy munka után elmegyek még inni a kollégákkal, de van, hogy örülök, ha hazaesek. És ilyenkor semmi másra nem vágyom, csak a gagyi sorozataimra macinaciban, és pont leszarom, hogy a hajam a szélrózsa minden irányába áll. A "legyen mindig, minden pillanatban érdekes az életed" irreális elvárás. Vitán felül áll, hogy törekedni kell az izgalmas, élményekkel teli életre - de vannak olyan időszakok, amikor ezt képtelenség hozni.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.