Hiába szeretlek - ha megütsz, menned kell!

Rengeteg stressz, rohanó órák, kiállhatatlan emberek. Minden adott volt, hogy otthon egy kiadós veszekedéssel koronázzák meg a napot. Mindketten fáradtak voltak, mindketten elkeseredettek, és mindketten a másikban keresték a hibát. Ilyenkor elég egy szikra, amely olyan lavinát indít el, amit képtelen megállítani az ember. Tibi nem dobta ki a használt fogpiszkálót, Timi pedig a lefolyóban hagyta a haját. Két ok, ami képes kiváltani a kapcsolatban egy komplett világháborút.

Ez csak egy példa a százból. Nap, mint nap sokunkkal megtörténik. Persze mindenkinél más és más lefolyása van. Vannak, akik képesek "kulturáltan" veszekedni, és vannak a "harcosok", akik úgy üvöltenek, mintha az életük múlna rajta. Érdekes, hogy az ember a másodperc töredéke alatt képes vadállattá válni, ha arra kerül a sor. Jó esetben csak verbális harcot vívnak a felek, rosszabb esetben pedig tettlegességig fajul a vita.

Sajnos nekem is volt már részem hasonlóban. Még fiatalabb koromban az élet az utamba sodort egy fiút. Látszólag a megtestesült szerénység volt, és a végtelenségig udvarias. Azokat az értékeket képviselte, amiket manapság csak kevesen. Kinyitotta az ajtót, felsegítette a kabátomat, előre engedett, ha épp azt kívánta a helyzet. Olyan tisztelettel beszélt velem, hogy néha már kellemetlenül éreztem magam, nem tudtam mit kezdeni ezzel a nagyfokú udvariassággal. Akkor mi lehetett a baj? -merülhet fel a kérdés jogosan.

Nos, az alkohol...

Havonta párszor elmentünk szórakozni a baráti társasággal. Előszeretettel vedelte a sört és mindenféle töményet. Az est vége féle mindig berúgott. Dülöngélve ölelgetett és lehazudta a csillagokat is. Ígérgetett és esküdözött, természetesen feleslegesen. Az egyik ilyen mámoros este alkalmával azonban valami megváltozott. Sosem öltöztem kihívóan, nem az én stílusom. Aznap este is csak egy egyszerű blúzt viseltem, amiben még dekoltázsom sem igazán volt. Ő azonban másképp látta. A sokadik sör után rám tévedt a tekintete, majd elborult az agya. "Hogy nézel ki?" -förmedt rám. - "Kilátszik mindened. Azonnal takard el magad!"

Nem értettem, mi a probléma, hisz az elmúlt pár órában is ugyanezt a ruhát viseltem. Józanul nem zavarta... Megragadta a kezem és kiráncigált az utcára. Folyamatosan üvöltözött, elhordott mindennek. A kezemet pedig szorította, egyre jobban és jobban. Jobbra-balra lökdösött, miközben azt bizonygatta, hogy nálam romlottabb nővel még sohasem volt dolga. Természetesen nem hagytam magam, de erősebb volt. Sokat elmond az emberekről, hogy fülük botját sem mozdították, pedig sokan hallották és látták, mi történik éppen... Végül sikerült kiszabadítanom magam, és lekevertem neki egy akkora pofont, amekkorát csak bírtam. Majd sarkon fordultam, elindultam hazafelé és zsibbadt, sajgó kézzel konstatáltam, hogy épp most ért véget ez a kapcsolat...

Nem sok dolog van, ami azonnali szakítással jár nálam, de a fizikai bántalmazás az egyik. Mert hogyan bízz abban az emberben, aki képes kezet emelni rád? Viták, veszekedések természetesen előfordulhatnak, de ha valaki megüt, attól érdemes még időben elköszönni. Sőt, attól is, aki a napi stresszt nem képes máshogy levezetni, csak úgy, hogy ordítozik veled...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Fotó: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock