Még 40 sem vagyok, de már el akarsz temetni! Milyen alapon?

Csak egy szám, nem több - elviekben -, mert úgy tűnik, a mai világunk egyik legfajsúlyosabb skatulyája. Ennek alapján mondják meg ugyanis, hogy kell-e plusz kalcium a csontoknak, ajánlatos-e vigyázni az ízületekre, és milyen arckrémet érdemes használni. Meghatározzák a ráncok mélységét, a gyógyszerek típusát, mennyiségét, és azt is megmondják, elég-e hajszínező, vagy már tartós hajfesték kell.

Senki ne érezze magát feljogosítva arra, hogy erről kérdezzen - és ahhoz főleg ne, hogy egy szám tükrében minősítsen! Nem érdekel, hogy az életkoromat figyelembe véve - szerinte - hogyan kéne kinéznem, mire volna szükségem, vagy mit kellett volna már elérnem! Ezer példát láttam arra, mennyire nem számít a kor, ha ezt valóban elhisszük. És arra is, hogy mennyire káros, ha már harminc évesen úgy gondoljuk, mindenképpen diétáznunk kell, vagy éppen ránctalanítót használnunk - csak azért, mert mások ezt mondják.

Senkinek nem akarom elvenni a kedvét, aki szeret panaszkodni, szeret minél több olyan szokást felvenni, amely az öregedésre utal. Ha így érzi jól magát, tegye nyugodtan, szíve joga! Nem vagyunk egyformák, akkor sem, ha egykorúak vagyunk. Van érett tini, húszéveseket megszégyenítő negyvenes, a ráncait méltósággal viselő hatvanas, és fiatalosan öltözködő hetvenes.

Igazságtalannak tartom a kategóriák kialakítását, és az emberek besorolását is, mert hiába vannak kategóriák, ugyanolyan különbözőek vagyunk, mint azok nélkül. Akkor meg mi értelme ilyeneket gyártani? Kinek könnyebb vagy érdekesebb így az élete? Kinek kell megfelelni, bizonyítani?

Én abban hiszek, hogy annyi éves vagyok, amennyinek érzem magam, amennyi bennem a lendület, az akarás, a vágy, a szenvedély. Nem szövi át a mindennapjaimat annak a tudata, hogy harminc egynéhány éves vagyok... Tartom magam az elveimhez, és arra, hogy "Kérdezhetek valamit?", továbbra is azt felelem, " Igen, de nem biztos, hogy válaszolok!"

Ilyenkor mindig kikerekednek a szemek, és rádöbbennek, hogy akármit nem lehet, nem illik és nem fontos firtatni. A beszélgetés a két embertől lesz érdekes, nem a számoktól, azok összegétől, négyzetgyökre emelésétől! Aki már az iskolában sem szerette a matekot, felnőttként ne akarjon számokkal foglalkozni! Inkább éljünk mindannyian boldogan, intenzíven, kortalanul!

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock