Nyitott házasság: Miért nem harcoltok inkább egymásért?

Néha találkozunk és beszélgetünk. Most ő hívott fel, és láthatóan valami nagyon nyomta a szívét.

- Mi a baj? - kérdeztem kíváncsian.

- Nem tudunk már egymásnak újat nyújtani. Minden csak a gyerekekről szól, ők ketten jelentik számunkra a motivációt. Tudom, hogy nőként már kevés vagyok Tamásnak, és én sem érzem azt a lángolást iránta, mint korábban. Ha őszinte akarok lenni, már nem érzek semmit, ha rágondolok...

- Sajnálom. Remélem, sikerül helyrehozni. Vagy már a válásnál tartotok?

- Annál semmiképpen sem. Nem tehetjük meg a gyerekekkel. Csonka családban nőjenek fel, csak azért, mert mi már nem szeretjük egymást?! Ezt egyikünknek sem engedné a lelkiismerete. Tamás is, és én is imádjuk őket, szóval, nem fogjuk felrúgni a házasságunkat. Pedig olyan sokáig jól működött minden! Aztán valami megváltozott, mégpedig nem jó irányba. Azt hiszem, kevés volt a minőségi idő, amit egymással töltöttünk. Most úgy élünk, mint két nagyszülő, akiknek csak az a fontos, hogy az unokáknak mindent megadjanak.

- Dehát hogy bírjátok ezt? Ha nincs szerelem, akkor vonzalom sincs, szóval... Bocs, hogy megkérdezem, de akkor soha nem szexeltek?

- Na, ez kényes kérdés, a közepébe találtál. Egymással nem...

- Mi van?? - kérdeztem leesett állal.

- Amikor kevesellni kezdtem az otthon kapott törődést, figyelmet és időt, csak úgy unalomból ráírtam egy régi ismerősömre, akivel annak idején jóban voltunk. Felvetettem, mi lenne, ha találkoznánk és beszélgetnénk egy kicsit. A randi olyan jól sikerült, hogy megegyeztünk, legközelebb nála folytatjuk. Teljesen elvarázsolt, most is ugyanolyan figyelmes, mint régen. Persze az egésznek az lett a vége, amire gondolsz: lefeküdtünk egymással. Minden pont olyan jól működik köztünk az ágyban, mint egykor. Csak annyi a különbség, hogy most feleség vagyok, és van két gyermekem...

- Hm... És Tamás? Tudja, hogy mi történt?

- Nagy nehezen, de elmondtam neki. Először pofára esett, aztán megértette. Még csak fel sem háborodott... Ez azért meglepett rendesen, mert azt vártam, hogy jelenetet csinál. Pár nap múlva elmondta, milyen rosszul esett neki a történet, de nem fog elválni, mert szereti a gyerekeket, és a családi légkörrel sincs baja. Még így sem, hogy szexuálisan nincs semmi köztünk. Közben aztán én is rájöttem, hogy jó ez így nekem. Minek költözzek össze a szeretőmmel? Hogy aztán az a kapcsolat is úgy ellaposodjon, mint a házasságom? Így hát abban maradtunk, hogy minden megy tovább.

- Érdekes...

- Azért ne féltsd nagyon Tamást! Egy hónap sem telt el, és becsajozott. Nem vallotta be, de a női megérzésemnek köszönhetően rájöttem. Azóta nyitott kapcsolatban élünk, mindenkinek zajlik a maga kis titkos élete, de csak addig, amíg haza nem ér. Onnantól kezdve ő mintaapa, én mintaanya vagyok. Férj és feleségként viszont már egyáltalán nem működünk. A szeretőnktől mindketten megkapjuk, amire szükségünk van ezen a téren, és ennél nem vágyunk többre.

- Ez most még oké, de mi lesz, ha valamelyikőtök egyszer csak beleszeret valakibe?

- Látod, ez egy remek kérdés... Fogalmam sincs, de nem is érdekel. Nem akarok ennyire előreszaladni az időben. Most legyen jó, a többi nem számít.

Itt vége lett a beszélgetésünknek, mert letelt az ebédidőm. Talán nem is baj, mert nem biztos, hogy tovább tudtam volna palástolni a döbbenetemet. A kávézóból kifelé menet olyan megoldási lehetőségek jártak a fejemben, amiket kipróbálhattak volna: párterápia, közös hobbi, kettesben eltöltött programok... Alig ettem valamit, mégis úgy éreztem, mintha gyomorrontásom lenne. Végül megállapítottam: sosem szeretnék úgy élni, mint ők.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock