Nem vagy különb, csak mert több gyereked van!

Aztán hosszú és részletes fejtegetés következik arról, mennyire nehéz összeegyeztetni a karriert, a házasságot és a gyerekek nevelését, de szerencsére nekik sikerül. Persze, akinek csak egy van, annak biztosan sokkal könnyebb... legalábbis van, aki így gondolja.

Nem tudom, miért, de a többgyermekesek közül néhányan szeretik kihangsúlyozni a csemeték számát, mintha ezzel akarnák a saját esetleges csetlés-botlásukat vagy a gyerekekre fordított kevesebb időt megmagyarázni, illetve a teljesítményüket felnagyítani. (Persze szerencsére a többségük nem ilyen.)

Pedig senkinek sem kell magyarázkodni vagy megindokolni, hogy miért csak egy utódja van. A kötekedőket úgyis csak maga a szám érdekli, a mögötte megbújó történet nem. Márpedig minden döntésnek, helyzetnek van története. Lehet, hogy egyszerűen csak így alakult, lehet, hogy egy betegség következményeként nem szülhetett többet az illető. Az is lehet, hogy közben elvált, de előfordulhat - és ettől még nem lesz rossz anya senki -, hogy mindig is egy gyereket akart, nem pedig kettőt.

Van olyan nő is, aki nem érzi a késztetést, hogy anya legyen. Aki belátja, hogy azzal tesz jót a világnak, ha nem szül, mivel tudja magáról, hogy a munkája vagy a személyisége miatt képtelen volna ezt jól teljesíteni. Ez őszinte dolog, nem pedig elítélendő. Mindenkinek felelősségteljesen kéne döntenie arról, szeretne-e édesanya lenni vagy sem, mert borzasztó azt látni, mikor az anyát jobban érdekli a mobilja, mint a mellette kullogó kisfia, kislánya. Sajnos láttam már szíve legmélyéről zokogó gyereket, aki végső elkeseredésében hangosan sírt, hogy figyeljen végre rá az anyja...

Egy édesanya értékét nem a gyermekei száma adja meg, hanem az odaadás, a figyelem és a szeretet mértéke, amivel elhalmozza, körbeöleli és védelmezi a kicsit. Mert mindkét kombináció lehetséges: egy gyerekkel is lehet sok nehézség, és kettővel is lehet könnyebb - ahogyan ennek a fordítottja is igaz lehet.

Ám ők is értsenek meg valamit. Nem szeretnék folyton magyarázkodni, hogy miért "csak" egy gyerekem van, és nem kettő vagy több. Nem akarom, hogy azt éreztessék velem, hogy így nem teljesítek annyit, mint ők. Toleranciát várok el másoktól, annyit, amennyit én is tanúsítok feléjük, semmivel sem többet. Örüljünk inkább mindannyian az összes gyereknek, és igyekezzünk minden erőnkkel azon lenni, hogy boldogok legyenek! Az anyák amúgy is szuperhősként teljesítenek, és nem kell versenyt csinálni abból, hogy ki a legjobb közülük.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock