Egy egzotikus férfitól vártam az igazi szerelmet...

Napjainkban reneszánszát élik a török sorozatok. Nők ezrei tapadnak a képernyőre, és árgus szemekkel figyelik a daliás török férfiak szerelmi viszonyait. Valóban van valami különös, megmagyarázhatatlan és titokzatos bennük. Bevallom, nekem is a gyengéim. Messziről legalábbis mindenképpen...

"A magyar férfiakkal sosem tudtam mit kezdeni. Valahogy nem éreztem magam nőnek mellettük" - kezdi történetét Mona. Ő 2012-ben az interneten ismerkedett meg Koravval, egy török férfival.

"Nagyon sokat beszélgettünk, barátságnak indult a kapcsolatunk, és csak később alakult szerelemmé. Eleinte nem nagyon hittem, hogy komolyabb is lehet köztünk, de megfogta a lelkem ő is, és a világ is, amit hozott magával. Egészen új volt és izgalmas. A nyelvi nehézségeket eleinte fordítóval küzdöttük le, de egyre inkább kezdtünk szenvedni ebben a távkapcsolatban. Majd egyszer csak megérkezett a repjegyem, ami Isztambulba szólt.

Ahogy ott álltam a hatalmas isztambuli reptéren, a félelem és a vágyakozás keveredett bennem - de tudtam, nincs visszaút! Annyira lenyűgözött az egész város, úgy éreztem, végre otthon vagyok. Hazaértem! Ahogy megláttam a kedvesem, sírva borultam a nyakába, hihetetlen volt az érzés, hogy hosszú hónapok után végre együtt vagyunk, hús-vér emberek ölelik egymást.

A vízumom három hétre szólt, az első két hét maga volt a valóra vált álom. Korav kedves volt, előzékeny, végre nőnek érezhettem magam, mi több! Olyannak, mint még soha előtte! Királynőként bánt velem, és az anyukájával is nagyon megkedveltük egymást. Igazi jólelkű török asszony volt, aki fenntartások nélkül fogadott el engem.

Ám ahogy közeledett az elutazásom napja, valami megváltozott... Korav ismét munkába állt, folyton későn ért haza, alig beszélt velem, csak aludt. És napok alatt feltűnt, hogy bizony bennem is változott valami... Egy kisember kezdett fejlődni bennem, azonban egyszer csak vérezni kezdtem, és mivel ott nem volt biztosításom, azonnal haza kellett jönnöm. Sírva búcsúztunk egymástól. Megbeszéltük, hogy csak pár hét, és ismét együtt leszünk, és reméltük: nem lesz semmi baj...

Aztán egyszer csak előkerült a semmiből, sírva könyörgött, hogy ne haragudjak rá, adjak neki még egy esélyt. Újra közel kerültünk egymáshoz, nekem pedig az az ötletem támad, hogy meglepem a szülinapján. Az utolsó filléreimből repjegyet vettem. Ott ültem becsekkolva, indulásra készen, tele izgalommal és szeretettel, amikor rám írt egy svéd hölgy, hogy tudok-e róla, hogy Korav eljegyezte... A világ apró darabokra hullott körülöttem - ennek ellenére elutaztam.

Éjszaka érkeztem Isztambulba, ami szebb volt, mint valaha, de a csomagjaim között mégis a legsúlyosabb a millió darabra tört szívem volt. Nem mondtam el neki, hogy tudok Helenről, pedig annyira óvatlan volt, hogy a gépéről is elfelejtett kijelentkezni, így elolvastam az egész beszélgetésüket. Azt írta, én csak egy szexbarát voltam, csak arra kellettem... Teljesen összetörtem, és magamban majdnem belefulladtam a könnyeimbe.

A szülinapján azonban nem bírtam tovább, és elmondtam neki, hogy tudok róluk. Ő persze először megsértődött, hogy miért cirkuszolok, majd bocsánatkérések közepette kegyetlenül leitta magát. A hálóban már egy nagykéssel jelent meg, amit a nyakához szorított, és közölte: ő most öngyilkos lesz. Tudtam, hogy nem teszi meg, annál gyávább ember.

Ahogy felszálltam a haza induló járatra, tudtam, hogy mindennek vége köztünk. Nagyon nehezen hevertem ki ezt a kapcsolatot, és bár az elejére még most is szívesen emlékszem, de a végét feledném. Azóta néha még feltűnik, az írja, hogy szeret, nem tud nélkülem élni, de már nem hiszek neki. És bizony rá kellett jönnöm: a török méz sem édesebb, mint a magyar, csak forróbb..."

Mona történetét Tóth Zsuzsa jegyezte le.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock