Egy anyakönyvvezető rémálmai: "Csak össze ne keverjem a neveket!"

Születési anyakönyvi kivonat - ha valamelyikőjük már volt házas, akkor a jogerős bírósági végzés a házasság felbontásáról. Két nagykorú vagy nagykorúsított tanú. Mi kell még? Elköteleződés, türelem, megértés, elfogadás... Na, és persze egy nagy buli. Vagy kis buli.

Először azonban jegyzőkönyvet kell felvenni a házassági szándék bejelentéséről, ehhez képest leghamarabb a 31. napon lehet házasságot kötni, lagzit tartani. A várakozási idő azért van, hogy alaposan át tudják gondolni a felek, mire készülnek. Persze elég ritkán fordul elő, hogy ne lennének biztosak a dolgukban, de a jogalkotó tudja, hogy bármi - illetve bárki - közbejöhet. Volt már ilyen.

Mi legyen a névvel?

A nevet bejelentkezéskor rögzíteni kell, de megváltoztatható a házasságkötésig (és persze utána is, csak akkor az már egy külön eljárás). A vőlegény is választhat: amikor Minta János házasságot köt Próba Katalinnal, akkor lehet belőle Minta János, Próba János, Minta-Próba János és persze Próba-Minta János is.

Tapasztalatom szerint nálunk nem jellemző, hogy a férfiak módosítanák a nevüket - maradnak, ahogyan születtek. A menyasszony előtt még több lehetőség áll. A bőség zavara miatt azt szoktam tanácsolni, hogy miután választottak, gyakorolják az aláírást, szokják, hogy hangzik és hogyan néz ki leírva az új név.

Milyen legyen a szertartás?

Hosszú, rövid, megható, vicces - vagy amit a pár szeretne. Voltak, akik kikötötték, hogy ne legyen több tíz percnél, és van, aki hosszú vonulást, zenei aláfestést szeretne. A leghosszabb szertartásomon chilei volt a menyasszony, és a tolmács mondatonként fordított. A pár direkt olyan időpontot választott, hogy a menyasszony családja és szülei is részt tudjanak venni az esküvőn, ha máshogy nem, hát videócseten.

Én mint anyakönyvvezető ilyenkor "csak" egy hivatalos személy, kellék vagyok, kívül kell maradnom ezeken a szituációkon. Mármint érzelmileg. Ám nem mindig sikerül. Még az sem kell hozzá, hogy a barátnőm lányát eskessem, akit kislány kora óta ismerek - nála már attól meghatódtam, amikor megláttam az esküvői ruhában -, elég csak a pillanat.

Az, hogy egy olyan bensőséges dolognak lehetek a tanúja, ami a résztvevőknek sokat jelent, számomra is megható. A chilei rokonok szokásosnál hevesebb reakciói, illetve a gondolat, hogy mennyire hiányozhattak a menyasszonynak abban a pillanatban a szülei, testvérei, rokonai, engem is megtörtek. Patakzottak a könnyeim, alig láttam a szövegem.

Mindig óriási bennem a stressz, hogy el ne rontsam. Nem, nem a szöveget, az előfordul, hanem a neveket. Minden anyakönyvvezetőnek az a rémálma, hogy összekeveri a neveket, fordítva veszi fel a szalagot, vagy nem ér oda időben a külső helyszínre. Esetleg nem működik a mikrofon, elgurul a gyűrű a fűben, vagy valaki úgy érzi, bele kell szólnia a szertartásba. Bármi megtörténhet.

Szeretem ezeket az emlékeimet, pozitív löketet adnak, könnyebbek tőlük a szürke hétköznapok. Abban is megerősítenek, hogy jól csinálom a dolgom, mert az általam összeadottak közül még senki nem vált el. Persze itt jön az apróbetűs rész: még csak három éve csinálom! Ám szeretném azt hinni, hogy nem ezért tartanak még mindig ezek a házasságok, hanem azért, mert a szerelem mindent legyőz!

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock