Nem zavar, hogy melletted lehetetlen férfinak lenni?

Sára élete olyan, mint a dobozba zárt heringeké: zsúfolt, szűkös, kicentizett. Hajnalban kel, hogy elkészítse a reggelit a családnak: egyik kezében vajazó kés, a másikban szempillaspirál, a harmadikban egy lista, amit a takarítónőnek írt össze. Ezt követően elviszi a gyereket a suliba, majd beugrik a helyi dekor boltba, hogy kiválassza a legújabb tapétát a nappaliba - sőt, azt is pontosan megérdeklődi, hogyan kell felrakni, és megveszi az ehhez szükséges eszközöket.

A munkahelyén napközben dübörög az élet: folyamatosan csörög a telefon, mindenki az ő véleményére kíváncsi - nem csoda, hiszen ő a legjobb a szakmájában. Ebédszünetben megrendeli az új nyílászárókat, aztán elintézi online a bevásárlást, hogy ne kelljen még boltba is mennie. Sára mindent kézben tart. Egyszerűen fantasztikus.

Mire a férje hazaér, minden élére van állítva: a fél nappali kész, a háztartás rendben, a vacsora a lábosban, a gyerek pedig már az ágyban. Sára éppen az esti tornáját végzi - hiszen ha elégedett férjet akar, jól kell kinéznie. Apropó Sára férje: neki otthon aztán tényleg semmi dolga sincs. Nem meglepő módon az összes barátja rohadtul irigy rá.

De akkor mi a bibi? Az, hogy Sára ugyan nem szándékosan, de kasztrálta a férjét. A XXI. század superwomanje gyakorlatilag hasít az élet minden területén, egyetlen dolgot kivéve: nincs tisztában azzal, hogy mellette nem lehet férfiként érvényesülni. És nem ő az egyetlen, aki nincs tudatában ennek az "aprócska" problémának.

Beszéljünk egy kicsit a női szerepekről...

Manapság a női szerepkör fogalmát csak olyan óvatosan lehet megemlíteni, mint a vallást vagy a politikát. Mert ha picit is konkrétabban fogalmazol, és kiderül az álláspontod, könnyedén felháborodást kelthetsz. Ha a hagyományos értékeket hirdeted, akkor a felvilágosult nők szemében leszel szálka, ha pedig a férfi-női egyenlőség mellett kampányolsz, akkor fordítva.

Erre a problémára pedig az a megoldás született, hogy nyomjunk mindent egyszerre, mint süket a csengőt. Hajtsuk szét magunkat, legyünk mindenben elsők, profik, hibátlanok, önállóak és sziklaszilárdak. Legyünk erősek, erősebbek, és még erősebbek! Teljesítsünk 120%-on, mutassuk meg, hogy nincs szükségünk segítségre!

Bizonyítsuk be, hogy képesek vagyunk a hagyományos szerepek mellett fényes karriert IS építeni, sőt, a ház körüli munkákat is simán ellátjuk! És ha ezzel beletapicskolunk a férfiak szerepkörébe? Hát az már legyen a pasik gondja! Nehogy már még az is a mi dolgunk legyen, hogy feladatot találjunk a férfiaknak!

A semmiért nyafogsz, drágám!

"Komolyan azért hisztizel, mert bevertem egy szöget a falba? Ahelyett, hogy örülnél, hogy nem neked kell csinálni... És tényleg azért vagy kiakadva, mert kivittem a gyereket focizni? Nem tök mindegy, melyikünk focizik vele? A karácsonyfáról ne is beszéljünk - még mindig azt hallgatom, hogy befaragtam a fát, amíg te fürödtél.

Manapság már nemcsak nőnek lenni nehéz, hanem férfinak is. A magam részéről csak reménykedem, hogy sosem fogok átesni a ló túloldalára, vagy ha esetleg mégis, akkor lesz, aki helyre rázza az agyam. És még mielőtt a nőtársaim letépnék a fejem: nem azt állítom, hogy bűn elmozdulni a tűzhely mellől. Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem lesz jó vége, ha kiszorítjuk a férfiakat a saját életükből - és a mi életünkből is. Ugyanis bárki bármit mond, egy nő sosem lehet igazán boldog férfi nélkül.

Nyitókép: Shutterstock