Ne bújj el a félelmeid mögé!

Ne bújj el, ne rejtsd el magad ország és világ elől, csak azért, mert fáj még a szíved!
Tudom, hogy a legutóbbi sérülésed olyan mélyreható volt, hogy azt nehéz kiheverni...

Felállni és elindulni pedig még nehezebb - de akkor sem élhetsz örökké úgy, mint egy apáca! Ne zárd magad kolostorba, hogy mindenki elől elbújva élj, és csak akkor láss valamit a világból, ha néhanapján kidugod az orrod, és egy kicsit körülnézel, mi újság odakint! Nem olyan élet rendeltetett neked, hogy örökre emészd magad, és a bánat elsorvassza a lelked - jobb sorsod is lehetne, ha hagynád, hogy rád találjanak.

Kaptál egy késszúrást, ami hátulról ért és a szívedig hatolt, de ne hidd, hogy ez az általános viselkedés mindenki részéről, csak, mert egyszer így bántak veled! Vannak komolytalan emberek, és te kifogtál egyet. De sokan összetennék a két kezüket érted - ha tudnák, hogy létezel...

Gyere ki a homályból, bújj ki a zárkádból, ahova önkéntes száműzetésbe vonultál a kíváncsi emberek elől! Ha nem mutatod meg magad, akkor soha senki nem fog sem megtalálni, sem észrevenni: nem fogod felkelteni senkinek az érdeklődését. Semmi nem adhat elég okot arra, hogy ne úgy élj, ahogy az emberhez méltó, és ne jöjj rá: van élet a csalódás után is, sőt - szerelemre is lelhetsz. Bármilyen veszélyes üzemmód is a szerelem, megéri kiszolgáltatni magad, és más kezébe adni a sorsodat - hiszen csak akkor van esélyed kapni, ha te magad is adsz.

De amíg nem tudják, hogy vagy, addig ne is álmodj arról, hogy megismerkedsz valakivel!
Ne emésszen, ne faljon fel a búbánat! Inkább emeld fel a fejed, és indulj tovább arra, amerre eredetileg is tartottál! Legyél nyitottabb a világra, higgy benne, hogy vannak még rendes emberek! Előbb vagy utóbb lesz valaki, akinek az a legszebb álma, hogy melléd szegődjön, és biztos kísérőd legyen az utadon! Lehet, hogy a következő útkereszteződésnél már ott áll és vár... De amíg nem lát meg, céltalanul bolyong - pont, mint te! -, és nem tudja, hogy van élet egy korábbi szerelem elmúlása után is.

Forrás: Shutterstock

Használd ki a lehetőséget, hogy élheted az életed! Ne viselj rejtő színt, ne bújj álcaháló mögé! A vasbeton bunkered nem arra való, hogy élj benne: az csak szükség - leginkább vész - esetén használandó! Csak egy óvóhely, nem fényes, szellős lakás vagy ház. Dohos, állott, büdös a levegője is: nem egészséges élettér. Menedéknek kiváló, de ha túl sokáig benne maradsz, akkor sem a fény, sem az élet nem jut el hozzád, hogy boldoggá tegyen.

Gyere ki, és élvezd, hogy élhetsz! Ne keress mindenáron, ne kutass minden eszközzel új szerelmet - de ne is zárkózz el a lehetőségektől, amik akkor érhetnek, ha nem bujdosol egy életen át! Nem vagy te életfogytiglani börtönre ítélt, akinek csak a négy fal lehet az élettere. Nem követtél el főben járó bűnt, de még csak szabályt sem sértettél. Csupán áldozata voltál egy olyan embernek, aki nem tudott szeretni, és ez sérüléseket okozott neked, melyeket kezelni kell - de ez még nem ad okot a rejtőzködésre.

Hagyj fel végre azzal, hogy magadat okolod a történtekért, és azt hiszed: minden azért volt úgy, ahogy, mert téged nem is lehet szeretni - mert egy jelentéktelen, szürke kisegér vagy.Magadat teszed azzá, ha nem nézel szembe az élettel, és csak egy egérlyuknyi helyet választasz magadnak lakhelyedül.

Állj fel, nézz mélyen a lelkedbe, és lásd meg magadban az embert, aki most ugyan gyenge, de csak azért is képes élni az életét, és annak minden szépsége az övé lehet! Fedezd fel újra azt, aki vagy, ne tedd mástól függővé a boldogságodat! Ha jön valaki, nagyon jó, de ha nem, az is: hiszen egyedül is egész ember vagy. Nincs szükséged másra, magadból nyersz erőt ahhoz, hogy életképes légy - hogy új párkapcsolatba kezdj, és szeretni tudj.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek