Újrakezdtem a kapcsolatomat - saját magammal.

Sokszor habozunk, mikor az ex visszafelé kacsintgat. Visszajönne, megbánta, újra akarja kezdeni, most jobb lesz, jobban fog szeretni. Hiszünk a bájoló szavaknak, mert arra vágyunk. Hitre, szép szavakra, hogy újjáépüljön az önbizalmunk egy esetleges csúnya szakítás után.

Ujjaimat keresztbe téve remélem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki egy-egy hullámvölgy után ráeszmél: talán nem is az ex szép szavai kellenek most. Nem arra van szükség, hogy ő hozza vissza a magamba vetett hitemet.

Egy kemény és borzasztó hosszú hónap után belenéztem a tükörbe, és rájöttem, hogy nagyon rég mosolyogtam már magamra. Nemhogy mosolyogni, de magamra sem nézni volt időm. Mi lett velem? Eszembe jutott a két évvel ezelőtt olvasott könyv, ami az önszeretetről szólt, arról, hogy álljak a tükör elé, és merjem kimondani: szép vagy, csodás ember, én így szeretlek.

Kinyitni sem bírtam a számat, a tükörképemhez beszélni pedig végképp nem volt erőm. Még a gondolataim is falba ütköztek, még a fejemben is megnémultam. Ennyire elhanyagoltam a saját lelkemet? Mi okozta ezt a hatalmas váltást bennem?

Visszapörgettem az augusztusi hónapomat, aztán a júliusit, aztán a júniusit. Se egy jó étvágyú étkezést, se egy boldogsággal teli kávékortyolgatást nem láttam. Ami a legszembetűnőbb volt, hogy még a barátnőimnek sem mondtam, milyen szépek, mennyire sokat jelentenek számomra. Valóban igaz lenne, hogy csak azt tudod adni, ami benned már ott van?

Forrás: Shutterstock

Nem értékeltem önmagam, így képtelen voltam másokat is értékelni. Vennem kellett egy mély levegőt, és elölről kezdeni. Leültem az ágyamra, és gondolatban listát írtam arról, mire van szükségem. A mozgás az alap, muszáj levezetnem a feszültséget. Kapcsolat... na jó, ezt inkább hagyjuk ki most. Idő. Rengeteg idő önmagammal. Finom ételek, italok. Barátnők, hosszú beszélgetések, értékelhető alvás, nem olyan gyatra 4 órás, ami után még kábább vagyok, mint lefekvés előtt. Meditálás, mert az nekem jó.

Végignéztem a lajstromot, és elég rosszul álltam abban a pillanatban. A legközelebbi könyvesboltba betévedve vettem egy önfejlesztő könyvet, ami mögött a polcon egy masszázs könyv volt. Jesszusom, hiszen nekem tervben volt, hogy jelentkezem egy masszőr tanfolyamra. Eltévedtem kicsit az utamon, de úgy tűnik, kaptam egy jelet. És változtattam is.

Nem tudom még, hogy pontosan merre haladok, de annyi a biztos, hogy jobb irányba. Az út, amin épp sétálok, könnyebb és megnyugtatóbb. A tükör elé állva már képes vagyok magamra mosolyogni, és hajlandó vagyok lezárni a múltat, az exet, aki miatt olyannyira haragudtam magamra, hogy kerültem a saját tekintetemet.

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?