Választanom kell a pasim és a macskám között?

Ha a macskákról van szó, előbújik belőlem a harcos amazon. Eddig mindenkivel összerúgtam a port macska ügyben, akivel együtt éltem, és büszkén mondhatom: én meg a macska nyertünk.

Idén lesz a szentem 15 éves, és én 16 voltam, amikor megkaptam. Együtt nőttünk fel. Többnyire egy ágyban is aludtunk - illetve alszunk azóta is. Szóval nem kérdés, hogy számomra ő családtag. Tudom, hogy világéletében elkényeztettem a cicut. Amikor évekkel ezelőtt felmerült az összeköltözés a párommal, mondtam, hogy van egy macskám, aki költözik velem. Oké? Oké. Na, hát persze cirmivel hoztuk a magunk kis életformáját, és ezért kaptuk is az ívet rendesen.

A párom felállította a szabályokat:

  • A macska ne másszon fel az asztalra.
  • A macska ne használja kaparófának a bútort.
  • A macska ne kunyeráljon.
  • A macska egye azt, ami van, ne válogasson.

Nem mondom, hogy szartam az összes kérésre, némelyik indítványnak helyt adtam. De azt sem állítom, hogy leültem a macskával, és megbeszéltem vele a dolgot. De azért odafigyeltem rá, hogy tényleg ne csipkézze ki a kanapét, amin szeretett pókembereset játszani, és ne próbáljon meg a pasim tányérjából enni, főleg, ha ő is éppen abból eszik... 

Viszont a macska nem kutya. Nem lehet csak úgy ráparancsolni vagy beidomítani. Bevetettem mindenféle macskariasztó spray-t, hipnózist, siccegést, és egy időben vízipisztollyal is jártam a lakást, hátha azonnali lepuffantás esetén tanul belőle.  

De semmi nem vált be. A macska öntörvényű jószág, teszi, amit jónak lát - és ráadásul én évek óta adtam alá a lovat. Logikus, hogy senki kedvéért nem fog megváltozni, ha így lett nevelve. Szívás, rossz anya vagyok.

Forrás: Shutterstock

Sokáig csak csendes háború dúlt. Morgolódás, zúgolódás, "ha még egyszer" fenyegetések meg civakodások. Akkor tört ki igazán a világháború, amikor a macska ENGEM véresre karmolt. Pedig már előtte is szóltam, hogy velem néha így játszik - illetve reguláz meg, ha nem tettem eleget a kérésnek (igen, az elkényeztetett kölyök csicskása vagyok). De a párom akkor ezen úgy felszívta magát, hogy nekiállt kergetni a macskát a lakásban, hogy kicsinálja.

Egy év kellett, hogy ők ketten összeszokjanak, és abban az egy évben megszámolni sem tudnám, mennyi vita volt. A mai napig panaszkodik, hogy "Jobban szereted a macskát, mint engem." Ez persze erős túlzás, de ő volt előbb az életemben, ezért őt is megilletik bizonyos jogok. Végül megoldódtak a problémák, és jelenleg békés családi idill van. Olyannyira, hogy aki nemrég még azzal "poénkodott", hogy odaadja a macskát egy kutyának, most már teljesen össze van nőve vele.

Kigolyóztak a fenébe. A macska egyszer csak bekattant, és beleesett az én pasimba, olyannyira, hogy mikor itthon van, folyamatosan a fenekében van. Olyankor mindketten rám pillantanak, hogy jól látom-e, mennyire egymásra találtak. Szemetek. Az viszont örömömre szolgál, hogy ha harcok árán is, de sikerült őket összebékíteni.

Balogh Orsi

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

 Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek