Egy férfi, aki nem értékelte a családját

Félrerántotta a kormányt - még épp időben. A strandruhás lányok váratlanul léptek le a járdáról, csak a gyors reflexei miatt nem ütötte el őket. "Lökött tinik, meghülyíti őket a nyár" - gondolta elnézően.

"Megállnak a járda szélén, hogy üdvözöljék egymást, aztán egyszer csak megindul az egész csapat, szétnézni meg elfelejtenek. Tíz év, és Dorka is így csinál" - villant az agyába aggódva. "Ötévesen is folyton figyelni kell rá, úgy látszik, később még nehezebb lesz" - nem engedi majd, hogy egyedül mászkáljon, határozta el.

Aztán beléhasított a felismerés, hogy nem lesz ott, mikor Dorka kamaszodik. Hisz épp arra készül, hogy lezárja életének ezt a fejezetét: megmondja a feleségének, hogy vége, elköszön a lányoktól, aztán eltűnik örökre.

"Megőrültél?!" - mondta fél órával ezelőtt az öccse. "Jól megvagytok Bogival, szereted, szeret, a gyerekek imádnivalóak, miért rúgnád fel mindezt? Vagy titkolsz valamit?!" Próbálta elmagyarázni, mit érez, de csak rosszabb lett. Andris mindenáron drámát várt, és mikor megértette, hogy nincs - nem szeretett bele másik nőbe, és Bogi sem csalja -, lehülyézte, majd elküldte a fenébe.

Talán tényleg nehéz megérteni egy kívülállónak, tűnődött, miközben befordult a házuk felé vezető utcába. Bogi és közte minden rendben, a szex is ugyanolyan szenvedélyes, mint rég. A két lány - három és öt évesek - szép és okos. Az anyjuk sokat foglalkozik velük, emellett törődik magával, és törődik vele is... Nem kérdés, hogy kiben van a hiba - lesz olyan férfias, hogy beismeri. Egykor őszintén hitte, hogy bírni fogja a családdal járó kötöttségeket, mostanra azonban kiderült, hogy mégsem.

34 éves, és képtelen ilyen kispolgári létben elásni magát, akkor is, ha ez önzőség. Hegyet akar mászni. Utazni. Lelkiismeret-furdalás nélkül megdönteni bármelyik nőt - mondjuk, azt a dögös kis vöröst, aki ott billeg a járdán piros körömcipőben. Nem akar fizikai, sem érzelmi korlátokat. Úgy korrekt, ha ezt bevallja. Egy ideig mindenkinek fájni fog, de aztán jobb lesz.

Forrás: Shutterstock

Persze, biztosan hiányzik majd a felesége, és űr marad benne a kicsik után is, de ezt feledtetik majd az új élmények. Bogi kemény csaj, ráadásul jó nő. Talál olyan pasit, aki neki való. A lányok meg aprócskák, hamar elfelejtik. Nem fogja őket megzavarni azzal, hogy időnként megjelenik az életükben.

Lefékezett a ház előtt, bosszúsan látva, hogy Bogi kocsija nincs otthon - nyilván vásárolni ment a kicsikkel. Mindegy, néhány perc múlva tutira jönnek. Épp ki akart szállni, mikor csengett a telefon. Azt hitte, a lökött öccse az, hogy prédikáljon, de aztán látta, hogy a szám ismeretlen.

- Magyar Attila, tessék - szólt a készülékbe.

- Barta Csenge vagyok, az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetből. Rossz hírt kell közölnöm, Magyar úr. A felesége egy órával ezelőtt közúti balesetet szenvedett. Beszállították hozzánk, igyekszünk mindent megtenni érte, de válságos az állapota. Jobb lenne, ha mielőbb idejönne. Magyar úr, ott van? Hall engem?!

Próbált megszólalni, de nem ment. A levegő a mellkasába szorult, úgy érezte, megfullad.

- "Bogi... Úristen... A lányok..." A lányaim - dadogta. - Velük mi van?

- Öööö... Jobb lenne, ha személyesen beszélnénk. Kérem...

- Mi van velük?! - ordította magánkívül.

- Az ötéves Dorkán sajnos már nem tudtak segíteni. A kisebbiket most műtik. Higgye el, a kollégák mindent megpróbálnak. Magyar úr! Kérem, válaszoljon!

Nem tudott. Lassan kicsúszott a telefon a kezéből. Ült a kocsiban, bámulta a házukat közben pedig - mint valami film - leperegtek előtte az elmúlt évek. Látta magát és feleségét az első napon, ahogy beköltöznek. Felidézte vad szeretkezéseiket, amiktől csak úgy zengtek a falak, majd a gyermekvárás hónapjait. Bogi mosolyát a szülőszobában, mikor a mellére tették Dorkát. A lányok fecsegését, az udvaron zajló önfeledt futkározásukat.

Most értette csak meg, hogy boldog volt. Már nem akart mást, mint újra érezni a felesége csókját, és látni a lányokat, ahogy kamasszá, majd felnőtté cseperednek... De a ház, amire már-már az önkívület határán meredt, üres volt. Ijesztően üres. Nem tudta, mit tegyen - ráborult a kormányra, és sírni kezdett.

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?