A kihűlt kapcsolatok utolsó mentsvára!

Van egy elképzelésed az idilli kapcsolatról. Arról, hogy minek hogyan kellene történnie annak érdekében, hogy minden tökéletes legyen. Szeretnéd, ha a párod rendszeresen telefonálna és hamarabb érne haza.

Elvárod, hogy besegítsen a házimunkába is, de persze jobb lenne, ha nem folyatná a vizet mosogatás közben. És eltörölgetné a poharakat ahelyett, hogy a szárítón hagyná, mert szerinted azt úgy kell.

Természetes igények ezek, hiszen mind arra vágyunk, hogy a kapcsolatunk, sőt, az egész életünk úgy működjön, ahogy azt elképzeltük. Talán azért, mert a munkahelyünkön - így a napunk nagyobb része felett - kevesebb kontrollunk van, így a magánéletben igyekszünk kompenzálni. Hogy legalább az flottul menjen. Mert biztonságérzetet adhat, ha legalább úgy tűnik, hogy a kezedben tartod a dolgokat.

Első kétségbeesésedben talán már megpróbáltad ezt úgy elérni, ahogy az a legkézenfekvőbbnek tűnhet: izomból beleállsz a problémába, és keresztülvered az akaratodat. Egyre rövidebbre húzod azt a bizonyos pórázt - ám ebben benne van a kockázat, hogy idővel nem bírja tovább, és elszakad.

Hiszen minél jobban ragaszkodsz a kontrollhoz, annál inkább esélyes az eltávolodás, és az, hogy kicsúszik a kezed közül az egész. A telefonhívások megritkulnak, a párod egyre később ér haza, egyre kevesebbet segít otthon. Te pedig tehetetlennek érzed magad, kifakadsz. És ez sajnos nem segít, hanem éppen, hogy ront a dolgokon - akkor is, ha jogosak az elvárásaid, és teljesen igazad is van. Mert igazad van, és teljesen jogosan szeretnél több figyelmet, segítséget, kedvességet. Csak valahogy nem sikerül elérned.

Lehet az is, hogy egy ideig működik a dolog, és a terror hatására a párod minden nap felhív a munkahelyéről, időben hazaérkezik, és részt vesz a család életében. Úgy viselkedik, ahogy azt elképzelted - de valami mégis hiányzik.

Magad sem érted, miért, de mégsem vagy boldog. Pedig a válasz egyszerű: az a baj, hogy nem azért hív, vagy siet haza, mert hiányzol neki, hanem, hogy elejét vegye a hisztinek. Az eredmény: két egyre boldogtalanabb ember kerülgeti egymást egy lakásban, és nem értik, mi a baj.

Forrás: Shutterstock

Vannak dolgok, amiket nem lehet követelni, bármennyire szeretnénk. Mert ha kierőszakoljuk őket, nem ugyanazt az eredményt kapjuk, mintha a másik önként adná. Ha szeretnéd, hogy őszintén, önként adja, csak a motiválás és a kedvesség tud lendíteni a dolgokon.

És tudom, könnyű ezt mondani, miközben benned már hosszú idő óta felgyűlt a keserűség, a szomorúság és a harag. De valahol még szereted azt a másik embert, hiszen a figyelmére, a társaságára vágysz. Hát próbáld megmutatni neki ezt az oldaladat! Segíts neki, hiszen szereted! Pár nap alatt tényleg csodákra képes néhány egyszerű mondat.

"Drágám, úgy örülök, hogy hallom a hangod!"

/Mondd ezt akkor is, ha csak azért hívott fel, mert közbejött egy értekezlet estére, vagy a szokásos délutáni kikövetelt bejelentkezésről van szó./

"Szívem, de jó, hogy itthon vagy!"

/Mondd ezt akkor is, ha amúgy morcos vagy, mert későn ért haza./

"Köszönöm, hogy elmosogattál."

/Mondd ezt akkor is, ha épp úszik a konyha, és el sem törölgetett./

Csak próbáld meg egy ideig!

Először talán csodálkozni fog, mert nem érti majd, mi ütött beléd. Hiszen teljesen elszoktatok már ettől a hétköznapok szürkeségében, és az is lehet, hogy legelőször nem is úgy reagál, ahogyan azt elképzelted. Mégis nagyon gyorsan az lesz az eredménye, hogy egyre szívesebben keresi a társaságodat, egyre lelkesebben vesz részt újra a közös életben. Hisz pár kedves szó az elhidegülő kapcsolatban is melegséggel tölt el mindkettőtöket, és nem marad viszonzatlan.

A kedvesség észrevétlenül elindít az emberben valamiféle pozitív változást, közeledést. Ha odafigyeltek egymásra, visszatérhetnek a kézen fogva eltöltött séták, az örömteli találkozások, a meghitt otthoni hangulat. Csak néhány kedves szó kell hozzá.

Forrás: Shuttersock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?