Ez NEM csak elhatározás kérdése!... ;)

Mert pontosan tudta, hogy változtatni kell, persze szigorúan holnaptól, mert később már nincs értelme. Ma végiggondolja, holnap megteszi, holnapután pedig már jó is lesz. Az úgy nem elég hangsúlyos, ha csak rájuk gondol, ezért az éppen szabad kezén felemelte a hüvelykujját, és hangosan kimondta:

• Egy: Türelmes lesz a gyerekkel. Nem úgy, mint ma reggel, amikor ötször kellett visszamenni a lakásba, mert valami - tesi cucc, tolltartó, lakáskulcs, uzsonna, pulcsi - ott maradt.
• Kettő: Főzni fog, minden nap. Oké, már akkor tudta, amikor eltervezte a minden más lesz projektet, hogy ez biztosan nem így lesz, de akkor is.

A hüvelyk- és a mutatóujj után rájött: ez még mindig nem elég. "Írj listát!" - biztatta magát, mert úgy mégiscsak más. Áttekinthető. Követhető. Kipipálható, amikor már teljesítette. Szóval, türelmes lesz a gyerekkel. De ez nem elég konkrét. Mert mi is a türelem mértékegysége? Mikor elég, mikor fogyhat el? Meg kell határozni egy origót, hogy lehessen mihez viszonyítani. De mi a türelem sztenderd szintje? Figyel rá, meghallgatja, gondoskodik róla. Ez így jól hangzik! Meg is van az alap.

Ráadásul egy kamasszal ez nehezített pálya! Mi van, ha egyfolytában alulteljesít a nagy türelemjátékban? Persze, más hibájából, meg a körülmények miatt, amelyek negatívan befolyásolják. Jó, akkor ezt fel sem írja.

A "főzés minden nap" meg olyan szuperanyukás, tök jól hangzik. Pont egy másodpercig, aztán inkább úgy dönt, hogy ezt sem írja le a papírra...

Keres valami mást:

Mivel az ülőmunka az új dohányzás, és emiatt duplán veszélyeztetett, mert irodában dolgozik, plusz cigizik, akkor: sport minden nap. Ebből az időmeghatározásból nem tud engedni. Majd jobban szervezi a napját. Reggel időben ébred, a telefonon nem használja a szundi funkciót, hanem amikor az csörög, azonnal fel is ébred. Azt mondják, ha megszuggerálja magát, akkor így is lesz.

Hánykor is? Mert igazából úgy lenne a legjobb, ha sporttal kezdené a napot. Tehát akkor korán kell kelni. Vagyis nagyon korán. Egyedül nem elég a motiváció. Jó lenne egy társ, akiről tudja, hogy várja a hajnali futásnál. Így tutira nem felejtené el. Hát, akkor első lépésben nem futni kell, hanem társat találni. Van olyan a neten, hogy futótárs kereső?

Másnap reggel az volt az első dolga, hogy a neten edzésterveket nézett, kiírta Facebookra, hogy futótársat keres, közben elmajszolt egy kakaós csigát, és jól érezte magát. Átjárta a ma minden más lesz ereje. Mosolyogj! Légy derűs! - mondogatta. Amikor kihajtott a garázsból, már késésben volt, mert a fejben futás és fogyás elterelte a figyelmét. Rájött, hogy az összes béna sofőrt direkt ma, az ő mosolygós napján engedték ki az utakra.

"Mosolyogj! Mosolyogj!" - szuggerálta magát. Aki előtte megy, betartja a szabályokat, azért megy lassan, csak el kell fogadni. Aki mögötte jön, az meg mit villog?! Minek jön ilyen szorosan a kocsi mögött? Nem hallott még a követési távolságról? "Anyádra villogjál, te paraszt!" - csúszott ki a már nem mosolygós száján, és lendült a bal keze a középső ujjával. Megfordult és hátranézett. A testvére integetett a kocsiból. Neked is szép napot!

Nyitókép: Shutterstock