Ez NEM csak elhatározás kérdése!... ;)

"Holnaptól minden más lesz" - mantrázta, mert hitte, hogy a jó dolgokat is be lehet vonzani. Nem, nem hitte, tudta! A teremtő gondolatban is hitt, de most cselekedni fog, nem gondolkodni, így a hatásfok is nagyobb lesz.

Mert pontosan tudta, hogy változtatni kell, persze szigorúan holnaptól, mert később már nincs értelme. Ma végiggondolja, holnap megteszi, holnapután pedig már jó is lesz. Az úgy nem elég hangsúlyos, ha csak rájuk gondol, ezért az éppen szabad kezén felemelte a hüvelykujját, és hangosan kimondta:

  • Egy: Türelmes lesz a gyerekkel. Nem úgy, mint ma reggel, amikor ötször kellett visszamenni a lakásba, mert valami - tesi cucc, tolltartó, lakáskulcs, uzsonna, pulcsi - ott maradt.
  • Kettő: Főzni fog, minden nap. Oké, már akkor tudta, amikor eltervezte a minden más lesz projektet, hogy ez biztosan nem így lesz, de akkor is.

A hüvelyk- és a mutatóujj után rájött: ez még mindig nem elég. "Írj listát!" - biztatta magát, mert úgy mégiscsak más. Áttekinthető. Követhető. Kipipálható, amikor már teljesítette. Szóval, türelmes lesz a gyerekkel. De ez nem elég konkrét. Mert mi is a türelem mértékegysége? Mikor elég, mikor fogyhat el? Meg kell határozni egy origót, hogy lehessen mihez viszonyítani. De mi a türelem sztenderd szintje? Figyel rá, meghallgatja, gondoskodik róla. Ez így jól hangzik! Meg is van az alap.

Viszont túlzásba esni sem szabad. Nem szólhat az egész élete csak a kizárólagos figyelemről, törődésről, gondoskodásról. Hiszen milyen gáz a teljesen gyerekre telepedő, az egész életét a gyerekre áldozó szülő, aki a gyerekén keresztül igazolja a saját létezését. Gyerekem van, tehát vagyok! Oké, akkor ezt azért nem.

Ráadásul egy kamasszal ez nehezített pálya! Mi van, ha egyfolytában alulteljesít a nagy türelemjátékban? Persze, más hibájából, meg a körülmények miatt, amelyek negatívan befolyásolják. Jó, akkor ezt fel sem írja.

Forrás: Shutterstock

A "főzés minden nap" meg olyan szuperanyukás, tök jól hangzik. Pont egy másodpercig, aztán inkább úgy dönt, hogy ezt sem írja le a papírra...

Keres valami mást:

Mivel az ülőmunka az új dohányzás, és emiatt duplán veszélyeztetett, mert irodában dolgozik, plusz cigizik, akkor: sport minden nap. Ebből az időmeghatározásból nem tud engedni. Majd jobban szervezi a napját. Reggel időben ébred, a telefonon nem használja a szundi funkciót, hanem amikor az csörög, azonnal fel is ébred. Azt mondják, ha megszuggerálja magát, akkor így is lesz.

Hánykor is? Mert igazából úgy lenne a legjobb, ha sporttal kezdené a napot. Tehát akkor korán kell kelni. Vagyis nagyon korán. Egyedül nem elég a motiváció. Jó lenne egy társ, akiről tudja, hogy várja a hajnali futásnál. Így tutira nem felejtené el. Hát, akkor első lépésben nem futni kell, hanem társat találni. Van olyan a neten, hogy futótárs kereső?

Másnap reggel az volt az első dolga, hogy a neten edzésterveket nézett, kiírta Facebookra, hogy futótársat keres, közben elmajszolt egy kakaós csigát, és jól érezte magát. Átjárta a ma minden más lesz ereje. Mosolyogj! Légy derűs! - mondogatta. Amikor kihajtott a garázsból, már késésben volt, mert a fejben futás és fogyás elterelte a figyelmét. Rájött, hogy az összes béna sofőrt direkt ma, az ő mosolygós napján engedték ki az utakra.

"Mosolyogj! Mosolyogj!" - szuggerálta magát. Aki előtte megy, betartja a szabályokat, azért megy lassan, csak el kell fogadni. Aki mögötte jön, az meg mit villog?! Minek jön ilyen szorosan a kocsi mögött? Nem hallott még a követési távolságról? "Anyádra villogjál, te paraszt!" - csúszott ki a már nem mosolygós száján, és lendült a bal keze a középső ujjával. Megfordult és hátranézett. A testvére integetett a kocsiból. Neked is szép napot!

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock