Elmentél, én maradtam. Eleinte borzalmas volt a hiányod, nem találtam nélküled a helyem, de tudtam: talpra kell állnom. Nem volt könnyű megtalálni az utamat, mégis elindultam egy irányba, melyről azt sejtettem, hogy jó lesz. Mi akadályozott volna, hogy továbbhaladjak?
Hiszen annál rosszabb, hogy elhagytál, már úgysem történhet velem... Az eszemre hallgattam, pedig a szívem még marasztalt volna. Azt súgta: "Menj vissza hozzá!" Pedig ekkor már annyi időt sem szántál rám, hogy leüljek nálad egy kávéra...
Vettem hát egy nagy levegőt, és elhatároztam: mennem kell. El kell indulnom a saját utamon, ahol már nincs olyan, hogy "mi" - csak én vagyok, teljesen egyedül. Nincs más segítségem, nem számíthatok senkire, magamra kell támaszkodnom.
Közeleg a karácsony, a keresztény világ legszentebb ünnepeinek egyike, amely mindenkinek boldogságot kell, hogy jelentsen - hiszen a békéről és a feltétel nélküli szeretetről szól. Hiányzol, én mégis elhatároztam: boldog lesz az ünnepem - akkor is, ha nem vagy velem.
Nem engedhetem meg magamnak, hogy tönkretegye a lelkemet egy szakítás. Nem szomorkodhatok egész életemben miattad. Máshol vagy, mással, ezért magamat kell boldoggá tennem. Elhatároztam: elmegyek, és veszek egy szép fenyőt, hogy méltóképpen készüljek a karácsonyra. Megnyitom a szívemet a szeretet előtt, nem hagyom, hogy fagyos-jeges legyen körülöttem a levegő, csak azért, mert egyedül kell ünnepelnem.
Csodássá teszem a karácsonyt - nem másért, magamért... Idén magamnak keresgélek ajándék után a neten. Meglátom a kedvenc íród könyveit, de már csak mosolygok, amikor megjelensz a lelki szemeim előtt.
Már nem fáj semmi, csak a szépre emlékezem, pedig voltak kínok, voltak sebek, de elmúltak, beforrtak. Eszemben sincs siránkozós karácsonyt tartani és átkozni minden percét, csak azért, mert nem vagy velem.
Én itt vagyok, akárcsak a szép, illatos fenyő, amelyet feldíszítek majd karácsonyfának, és felteszem a csúcsára a csillagot. Szenteste pedig végigeszem a menüt, kibontok egy üveg bort, aztán olvasni fogok - mert a könyvekben megtalálom mindazt, amire szükségem van: örömöt, boldogságot, önfeledtséget. Nem várom, hogy más tegyen boldoggá - de törekedni fogok arra, hogy másokat boldoggá tegyek...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.