Először azon kezdtem el agyalni, hogy mit mondjak, ki hozza az ajándékot. Nálunk ez mindig a Jézuska volt, de elég, ha egy mesében előkerül "Santa", akkor máris fújhatom az egészet... Arra jutottam, hogy oké, maradunk a klasszikus Jézuska verziónál, maximum majd karácsonyig kerüljük az angolszász meséket - jövőre pedig talán már el tudom magyarázni neki, hogy az ajándékok forrása országonként eltérhet.
Aztán mikor hátradőltem volna, mint aki jól végezte dolgát, meglátogatott minket a keresztanyám, és közölte a gyermekemmel: "Picit késik a szülinapi ajándékod, de majd karácsonykor azt is hozza az Angyalka." Nem voltam boldog.
Ez volt az a pont, mikor egy hajszál választott el tőle, hogy elengedjem ezt az egészet - elvégre azt is mondhatom, hogy tőlem kapja az ajándékokat, és pont. Végül azonban ezt a verziót elvetettem, mert így - noha ez még a távoli jövő - megfosztanám az élménytől, hogy levelet írjon a Jézuskának.
Maradtam tehát annál, hogy a Jézuska hozza az ajándékot. Ez esetben viszont Jézus születését is el kellene mesélni - de mégis hogyan?! Minél többet gondolkodtam ezen, annál több kérdésem lett. Mert ugye az egész a szeplőtelen fogantatással kezdődik... Szűz Mária és a Szentlélek pedig már önmagukban is millió kérdést vetnek fel. Aztán ott a földrajz: hol van Betlehem? Honnan jönnek a három királyok? És egyáltalán: mi a fene az a mirha??? Sebaj, a Google a barátom...
Bár jobban szeretek élményt ajándékozni, ez gyerekek esetében nem mindig kivitelezhető, hiszen a picik még nem mindig tudják kezelni, ha nincsen valami kézzelfogható is az ajándékok között. Egyébként is, a játszóházazást vagy a kirándulást hogyan "hozhatná" a Jézuska? Ezzel el is dőlt, hogy játék lesz a fa alatt - de nem egy halom, hanem csak egy-kettő, és az sem csilliárdokért. Nem szeretném, hogy az ivódjon méhem egyetlen gyümölcsébe, hogy a karácsony csak akkor szép, ha minél több és nagyobb meglepetést kap...
A karácsonyfa eredetét most hagyjuk - nekem sem mesélték el a szüleim, mégis sikerült felnőnöm valahogy. Az viszont tényleg kérdés, hogy együtt díszítsük-e fel a fát, vagy meglepjük vele csemeténket. Bevallom, én az utóbbi felé hajlok - egyrészt, mert úgy emlékszem, hogy általános iskolás koromig nálunk is így volt.
Másrészt, mert a karácsony kész stressz- és veszélyforrás, ha nem csináljuk elég okosan. Márpedig egy karácsonyfa feldíszítése közben sok mindent el lehet szúrni: a befaragástól az üvegdíszek összetörésén át a szaloncukor kampók megrágcsálásáig...
Persze mindezek csupán részletkérdések, mégis hozzájárulnak ahhoz, amit a leginkább szeretne minden szülő: hogy gyermeke is átélje a készülődés örömét és izgalmát, és szeretetteljes ünnepként emlékezzen gyermekkora karácsonyaira.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.