Abból, hogy nem ismertük fel, mi a biztos pont az életünkben. Már, ha létezik ilyen. A kétely az agyunk normális reakciója a kontrollálhatatlan és kiismerhetetlen környezetünkre. Legyen szó akár egy életszituációról, akár egy adott emberről, sosem lehetünk teljesen biztosak valamiben vagy valakiben. Hiszen a legtöbb ember képes egy másodperc alatt teljesen megváltoztatni a döntését.
Aki őszintén magába néz, rájön: ha túl komolyan venné a saját fejében cikázó gondolatait, megijedne. Mégis átfutnak az agyunkon. Hogyan is bízhatnék meg teljesen másokban, mikor önmagunk is ellentmondásosak vagyunk?
Társadalmunkban a kétkedés sokszor erény lehet, hiszen emiatt nem cselekszünk meggondolatlanul, emiatt nem vagyunk „naívak". Képesek vagyunk végiggondolni, mire is számíthatunk, mi is lehet a legrosszabb "forgatókönyv", majd a latolgatások eredményeképp cselekszünk. Ez eddig jól hangzik, akkor mégis mi ebben a méreg? A fogalmak összemosása.
A kétely nem azonos a lehetőségek feltérképezésével. Része ugyan, de a kétkedés a "változók" skálájára való bepillantás után eluralkodik az ember gondolatvilágán. A kétkedő döntésképtelenné válik. Mégis azt hiheti, folyton dönt - csak aztán újra és újra megkérdőjelezi önmagát. Azonban ez annyit jelent: nem tud bízni egyik döntésében sem. Ha ezt megérted, rájöhetsz, hogy minden kételyed magja a saját életedbe vetett bizalmad hiánya.
Ha kételkedünk, nem történik más, mint gondolatvilágunk kérdésekkel teli útvesztőjében a valósat, a biztosat keresve elszakadunk a jelenünktől. És mivel semmiben sem lehetsz 100%-ig biztos, ezért sosem ér véget a bizonytalankodás. Viszont amint képes vagy a saját életutadban megbízni, nem akarod majd kényszeresen kontrollálni az életed minden apró részletét.
Ha képes vagy azt az egyetlen döntést meghozni, hogy kiemeled magad a gondolatvilágod alternatíváiból az életbe, akkor élvezni fogod azt a nyugalmat, ami abból fakad, hogy bízol magadban. Hinned kell abban, hogy bármi is történjen, te majd képes leszel megoldani.
Az ambíciótól az értelemig című film szavai csengenek a fülembe: ha az életed első kilenc hónapjáért nem tettél semmit, miért hiszed, hogy a maradék kilencvenről ne gondoskodna az élet? - Ez alatt nem feltétlen az értendő, hogy dőlj hátra, és majd lesz valahogy... Hanem azt a fajta lelki szabadság, amikor már nem félsz, ha nem pontosan az elképzeléseid szerint alakulnak a dolgok.
A lényeg, hogy felismered: a sors nem ismeri a jó és rossz jelzőket, és sokszor az eseményeket az idő átértékeli, és visszatekintve életed balszerencséje a legszebb pillanataid előszobája is lehet. A kételkedés hiánya nem naivság, hanem a legnemesebb bizalom. Bizalom magában az egész létben! A lelki béke nem döntések folyamata, hanem egyetlenegy döntés!
Ám legyen! Bizni annyi, mint elfogadni mindig a "legjobb" történik!
Kertész Kata
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.