

Miből fakad mindez?
Abból, hogy nem ismertük fel, mi a biztos pont az életünkben. Már, ha létezik ilyen. A kétely az agyunk normális reakciója a kontrollálhatatlan és kiismerhetetlen környezetünkre. Legyen szó akár egy életszituációról, akár egy adott emberről, sosem lehetünk teljesen biztosak valamiben vagy valakiben. Hiszen a legtöbb ember képes egy másodperc alatt teljesen megváltoztatni a döntését.
Aki őszintén magába néz, rájön: ha túl komolyan venné a saját fejében cikázó gondolatait, megijedne. Mégis átfutnak az agyunkon. Hogyan is bízhatnék meg teljesen másokban, mikor önmagunk is ellentmondásosak vagyunk?
Társadalmunkban a kétkedés sokszor erény lehet, hiszen emiatt nem cselekszünk meggondolatlanul, emiatt nem vagyunk „naívak". Képesek vagyunk végiggondolni, mire is számíthatunk, mi is lehet a legrosszabb "forgatókönyv", majd a latolgatások eredményeképp cselekszünk. Ez eddig jól hangzik, akkor mégis mi ebben a méreg? A fogalmak összemosása.
A kétely nem azonos a lehetőségek feltérképezésével. Része ugyan, de a kétkedés a "változók" skálájára való bepillantás után eluralkodik az ember gondolatvilágán. A kétkedő döntésképtelenné válik. Mégis azt hiheti, folyton dönt - csak aztán újra és újra megkérdőjelezi önmagát. Azonban ez annyit jelent: nem tud bízni egyik döntésében sem. Ha ezt megérted, rájöhetsz, hogy minden kételyed magja a saját életedbe vetett bizalmad hiánya.

Ha kételkedünk, nem történik más, mint gondolatvilágunk kérdésekkel teli útvesztőjében a valósat, a biztosat keresve elszakadunk a jelenünktől. És mivel semmiben sem lehetsz 100%-ig biztos, ezért sosem ér véget a bizonytalankodás. Viszont amint képes vagy a saját életutadban megbízni, nem akarod majd kényszeresen kontrollálni az életed minden apró részletét.
Ha képes vagy azt az egyetlen döntést meghozni, hogy kiemeled magad a gondolatvilágod alternatíváiból az életbe, akkor élvezni fogod azt a nyugalmat, ami abból fakad, hogy bízol magadban. Hinned kell abban, hogy bármi is történjen, te majd képes leszel megoldani.
Az ambíciótól az értelemig című film szavai csengenek a fülembe: ha az életed első kilenc hónapjáért nem tettél semmit, miért hiszed, hogy a maradék kilencvenről ne gondoskodna az élet? - Ez alatt nem feltétlen az értendő, hogy dőlj hátra, és majd lesz valahogy... Hanem azt a fajta lelki szabadság, amikor már nem félsz, ha nem pontosan az elképzeléseid szerint alakulnak a dolgok.
A lényeg, hogy felismered: a sors nem ismeri a jó és rossz jelzőket, és sokszor az eseményeket az idő átértékeli, és visszatekintve életed balszerencséje a legszebb pillanataid előszobája is lehet. A kételkedés hiánya nem naivság, hanem a legnemesebb bizalom. Bizalom magában az egész létben! A lelki béke nem döntések folyamata, hanem egyetlenegy döntés!
Ám legyen! Bizni annyi, mint elfogadni mindig a "legjobb" történik!
Kertész Kata

Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!