Férfivélemény: Nem szerethetlek, amíg a múltad rabja vagy...

Sok esetben nem adunk elég időt a másik félnek arra, hogy megismertesse velünk az igazi énjét - így nem fogjuk se megismerni, se megszeretni. Enélkül pedig szinte lehetetlen igazán közel kerülni egymáshoz.

Sietünk, rohanunk a munkahelyre, határidőre teljesítjük a teendőinket. Nem lassítunk, nem állunk meg egy percre sem, úgy robogunk át az életünkön, mint gyorsvonat a kisebb megállókon. Pedig nem lenne szabad örökké csak vágtázni. Olykor le kell állítani magunkat, különben elmegyünk az élet szépségei mellett, és se meglátni, se megélni nem tudjuk azokat.

De miért is sietünk ennyire?

Csak azért, hogy sikeresnek mondhassuk, érezhessük magunkat. És persze, sikerélmény is kell az ember életébe, és olykor kötelező megfelelni - de nem mindenhol és mindenkor. Ne essünk túlzásokba, ne alkalmazzunk gyors megoldásokat a kapcsolatainkban, mert az érzelmeknek természetes sebességgel kell haladniuk, nem pedig előre meghatározott tempóban!

Sokszor félünk mélyebben belemenni az ismerkedésbe. Nem merjük feltárni saját magunkat, nem fogadjuk egymást a bizalmunkba, így csak és kizárólag felszínes kapcsolataink születhetnek. Intimitásról szó sincs, mindenki él a maga falai mögött, és csak onnan integetünk át egymásnak. Túl hamar ágyba bújunk, mert tévesen azt hisszük, hogy ha szex van, akkor minden van.

Pedig a szex az még semmit nem jelent, ha nincs más kapocs a két ember között. Persze attól még nyújthatunk egymásnak testi örömöket, viszont hatalmas a különbség, ha ezt olyannal tesszük, akit ismerünk és szeretünk.

Ha nem adunk időt arra, hogy összecsiszolódjunk, soha nem fogunk közelebb kerülni egymáshoz, és soha nem fogunk belátni a színfalak mögé - csak különálló emberek maradunk, akiknek van egy kevés köze a másikhoz. Nem éri meg kapkodni, nem éri meg siettetni magunkat vagy a másik embert, ha azt szeretnénk elérni, hogy ne csak jöjjön valaki, hanem velünk is maradjon.

Ő nem a mi emberünk, neki még gyógyulnia, lábadoznia kell, meg kell tanulnia újra szabadon élni. Ha nem függesztjük fel vele az ismerkedést, akkor kapunk ajándékba egy púpot a hátunkra, aki azért lesz velünk, hogy cipeljük a csomagját. Ez pedig nagyon veszélyes, tekintve, hogy ez a csomag csupa fájdalmat, negatív érzést és félelmet hordoz magában.

Tovább kell lépni, hiszen senki sem akar gyógyírként funkcionálni valaki életében. Nem egy ápolandó személyt szeretnénk magunk mellé, hanem egy ugyanolyan egész embert, mint mi magunk vagyunk.

Ne siettesd, hogy utolérjen, mert ha eddig nem tette le a múltját, akkor azért nem tette, mert még képtelen rá. Neki még időre van szüksége, neked pedig egy olyan emberre, aki nem akarja elrabolni az idődet...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock