Nem az a férfi vagy, akinek évekig hittelek. Elmúlt a varázsod, az érintésed mágiája. Mindent kiirtottál a szívemből, amit csak lehetett. Már nem ízlik a csókod, nem izgat fel a tested, nem vonz az intellektusod. Nincs kedvem beszélgetni veled - nincs is miről. A kapcsolatunk visszafordíthatatlanul elindult a lejtőn, és már nincs visszaút.
Sok mindenért haragudhatnék rád, mégsem teszem. Mert tudom, hogy részben én is felelős vagyok azért, hogy ide jutottunk. Naiv hülye voltam. Nem gondolkodtam józanul - beleéltem magam az általam kreált tündérmesébe. Megbabonáztál.
Még saját magam számára is érthetetlen volt: én, aki folyton beszélek, elnémultam. Én, aki merész vagyok, elbizonytalanodtam, és elvesztettem az akaratomat. Korábban gátat szabtam az érzéseimnek, de te legyőztél: megadtam magam neked.
Utólag belegondolva elképesztő, miket műveltem: lemondtam a barátaimról, megváltoztattam a külsőmet. Kedved szerint alakítottam az egyéniségemen azért, hogy még jobban szeress. Úgy viselkedtem, mint egy éretlen kamaszlány.
A szemed láttára lettem más ember, de aztán egy váratlan eseménynek köszönhetően rájöttem: téged nem érdekel, mi történik velem. Sőt, ami még ennél is durvább: szereted látni, ahogyan szenvedek. Mintha a könnyeim tüzelnék fel benned a vágyat, mintha ettől éreznéd magad igazi férfinak. A gyengeségemből táplálkoztál, az esendőségemből merítettél erőt, csak korábban nem ismertem fel - mert nem akartam felismerni.
Nehéz szembenézni az igazsággal, de nem rohanhatok ész nélkül a vesztembe. Felszállt a lila köd, és most rideg, sivár szürkeség borítja szívemet. Már tudom: te sosem leszel az én hősöm.
Nem leszel az a férfi, aki esernyőt tart a fejem fölé a zuhogó esőben. Nem leszel az a társ, aki egész éjjel az ágyam mellett virraszt, ha kell. Nem leszel az a férj, aki segít a házimunkában, és örömmel megy a játszótérre a gyerekkel. Soha nem fogsz önmagadnál messzebb látni, mert önző vagy - épp ezért szerethetetlen. Totál reménytelen eset. A valódi érzelmekhez nem értesz - ahhoz azonban igen, hogy a párod egy rakás szarnak érezze magát melletted...
Elég volt. Nincs értelme folytatni ezt a kapcsolatnak nevezett színjátékot. Nem pocsékolom rád az időmet és az energiámat, mert az merénylet lenne önmagam ellen, én pedig élni akarok - méghozzá boldogan!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.