Mindkét szülőm az alkoholt választotta helyettem

És nem, nemcsak a szülinapomon merül fel bennem a kérdések sorozata, hanem életem bármely boldog pillanatában. Nem látom a boldog mosolyotokat, nem hallom a biztató szavaitokat. Sosem tudom, csupán reménykedem, hogy büszkén figyeltek valahonnan.

És hogy mindezt miért? Mert ti egy harmadikat választottatok helyettem. Hogy ő tette-e ezt veletek? Vagy ti tettétek ezt magatokkal? Gyerekként sem tudtam a választ, és most felnőttként sem tudom. Mint ahogy még sok más kérdésre sem:

...miért nem szerettetek annyira, hogy engem válasszatok az alkohol helyett? Hisz nem voltam rossz gyerek, mindig jól tanultam. Mindig igyekeztem megfelelni nektek - mert nekem számított a véleményetek.

...miért nem szerettetek annyira, hogy betartsátok az ígéreteiteket? Annyiszor hittem nektek gyerekkoromban, mikor azt mondtátok: "Megígérem, holnaptól nem iszom." És annyiszor kértem, könyörögtem, levelet írtam - és ti sosem hallottatok meg. A boros üveg hangja elnyomta a szavaimat.

...miért nem szerettetek annyira, hogy megmutassátok, hogyan kell felnőttnek lenni és összetartani egy családot? Hisz én annyiszor mondtam, hogy így az unokáitok nem fognak ismerni benneteket - és bár ezt mondtam, titkon reméltem, hogy nem így lesz.

...miért nem szerettetek annyira, hogy megtanítsatok veszekedés nélkül, csendben, figyelmesen kommunikálni? Mert ahhoz beszélgetni kellett volna? Ti mindig inkább a csendet választottátok, a szőnyeg alá söpörtétek a problémákat az üres üvegekkel együtt. Most már értem, hisz valóban fontosabb volt a "Ki ivott többet?" kérdésre megkeresni a választ.

...miért nem szerettetek annyira, hogy megmutassátok, mit jelent a tisztelet? Hogy ez verekedés, hangosan csattanó pofonok és lila foltok nélkül is lehetséges. Hagytátok, hogy mindezt végignézzem. Mentsvárként tántorogtatok oda hozzám, hogy tegyek köztetek igazságot. És gyerekként néha meg is tettem... Még most, több év elteltével is élénken él bennem minden pillanat; minden egyes általam hozott ítélet.

...miért nem mondtátok soha, hogy szeretlek? Nem, nem nekem, erről sosem álmodtam. Én most kettőtökre gondolok. Sosem vállaltátok fel egymás előtt az érzéseiteket, már ha voltak egyáltalán... Bezzeg a gyűlöletre, megvetésre, dühre vagy a haragra megtanítottatok. Hála nektek, ezekről már nekem is van fogalmam. Pontosan tudom, mit jelentenek.

...miért nem szerettétek és tiszteltétek csak egy kicsivel jobban magatokat? Talán akkor még tudnátok nekem válaszolni... Talán akkor kérdéseim sem lennének. Talán akkor most én sem félnék ennyire szülővé válni.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock