Egyszer karácsonykor - az igazi év végi és ünnepi időszakban -, egyszer pedig június elején, mikor véget ér a tanév. Őszintén mondom, az iskola vége kész tortúra egy anyának. Olyan érzés a végére érni, mintha két hétig hideg vizes slaggal fröcskölték volna az arcodat - aztán csak pislogsz, levegő után kapkodsz, és reméled, hogy nem lesz folytatás.
1. Tanév vége felé már minden estém maratoni hosszúságú, mert mikor leülnék végre lazítani, eszembe jut, hogy:
2. Hosszúra nyúlnak a reggelek is, mert az előbb említett bakik miatt már az óra csörgése előtt ébren vagyok, és azt logisztikázom vadul a fejemben, hogy 2 napnyi program hogyan tudna beleférni 24 órába. Ahelyett, hogy aludnék még 2 órát, amivel bizonyára sokkal előrébb lennék, mint a zombi üzemmódos pánik agyalással.
3. Egyre többször veszem észre, hogy a gyerek csak imitálja a tanulást, de valójában kitámasztott fejjel alszik a tankönyv felett.
4. Már fel sem kapom a fejem, ha a lányom azzal állít haza, hogy dolgozat lesz. Pedig év elején még lelkiismeretesen kikérdeztem minden felmérés előtt - most már viszont azt érzem, hogy menten szétrobban az agyam, ha még egyszer meghallom, hogy "ikes igék" meg "nevezetes azonosságok". Szóval inkább elsunnyogok valami alibi elfoglaltságot halaszthatatlan teendőt elintézni, és azt mondom: "Kicsim, megbízom benned, nagylány vagy már, biztosan jó jegyet fogsz kapni."
5. Őrült kapkodással veszek "köszönöm ajándékot" mindenkinek, aki év közben foglalkozott a gyerekemmel. És habár idén is elterveztem, hogy személyre szabott cukiságokat fogok készíteni a pedagógusoknak, végül már annak is örülök, ha a tanár bácsiknak nem rózsaszínbe csomagolt meglepetést viszek... Majd jövőre lesz időm ajándékokat készíteni - ezt mondtam tavaly és tavalyelőtt is.
6. A nyári táborokat megpróbálom összehangolni a szabadsággal, nyaralással, mamával, munkával, tesókkal, unokatesókkal, barátokkal - és végül már csak azon kell izgulnom, nehogy elfelejtsem, kinek mit ígértem. Mert persze olyan még soha nem fordult elő, hogy egyazon időben két (vagy akár három) helyen kellett volna lennünk...
7. Egy nap kettőnél többször is megfogalmazom magamnak, hogy nem vagyok tökéletes - és akkor még finom voltam és nőies.
8. A megszokottnál is nagyobb a kupi otthon, de már csak akkor zavar, mikor átesek a földre dobált tankönyveken, vagy ha megszűnik a szennyes ruhák közötti szabad ösvény a hűtőig.
De sebaj! Bezár a suli, elrepül a nyár, és az év végi hajránál csak a tanévkezdés lesz rosszabb...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.