"A váláskor Feri úriemberként viselkedett, vita nélkül egyeztünk meg a részletekben. A kisfiunk akkor kezdte az első osztályt. Bár papíron csak minden második hétvégén volt láthatás, de megbeszéltük, hogy bármikor jöhet. Eleinte jött is heti kétszer-háromszor. Aztán megismerkedett egy nővel az ország másik végén, és összeköltöztek. Ekkortól tényleg csak kéthetente tudott hozzánk látogatni, és ez Kristófot eléggé megviselte.
Egy idő után feltűnt, hogy Feri egyre sűrűbben szegi meg azokat a nevelési elveket, amikben korábban egyetértettünk. Ha apás hétvégén nem csináltak házi feladatot, én voltam a gonosz anyu, amiért vasárnap este leültettem matekozni a hullafáradt gyereket.
Olyan is volt, hogy az együtt töltött két nap alatt csak fagyit és csokit ettek. Persze tudtam, hogy Feri nem velem akar kitolni, csak kompenzálni szeretné valahogy, hogy ritkán jut el a gyerekhez. Figyelmeztettem, hogy a viselkedésével többet árt, mint használ. Látszólag igazat adott, mégis ugyanúgy folytatódott minden.
Pár hónappal későbbre már igazi horroranyuvá váltam a fiam szemében. Én voltam, aki a hétvégi korlátlan nassolást édességmegvonással próbálta semmissé tenni. Nálam kellett házi feladatot csinálni, míg az apjánál sosem. Ha egy játékra nemet mondtam, Feri a következő héten tutira megvette.
Végül egy este, mikor nem engedtem, hogy későig nézze a mesecsatornát, Kristóf őrjöngve az arcomba ordított: "Apa jobban szeret engem!" Borzasztó mondat volt... Arra gondoltam, nem baj, ha néhány dologban engedek, hadd lássa a kicsi, hogy én sem vagyok olyan 'kegyetlen'. Egykettőre behúzott a gépszíj. Egy év múlva szinte már versengünk Ferivel, hogy ki vesz Kristófnak több játékot, ki enged meg neki többet.
A korábban szófogadó, "normális" fiunk akaratos és követelőző lett. Látta, hogy minden érzelmi zsarolásra ugrunk. Ha az egyikünk nemet mondott valamire, azt a másiknál egy nap alatt elérte. Végül behívtak az iskolába, és figyelmeztettek, hogy Kristóf nem fogadja el a korlátokat, a tiltást, szinte kezelhetetlen.
Akkor jöttem rá, hogy ha így folytatjuk, egy életre tönkretesszük azt a kis embert, aki a legfontosabb a világon mindkettőnknek. Sírva hívtam Ferit, elmondtam neki, hogy változtatnunk kell. Beszélt a tanítónénikkel, aztán szerencsére ő is belátta, milyen rossz útra tévedtünk mindketten. Kristófot gyermekpszichológushoz vittük, és mi is felkerestünk egy szakembert, hogy segítsen feldolgozni a félelmeinket.
Már látszik az alagút vége, de még mindig kemény időszakot élünk meg. Kristófnak a legnehezebb: meg kell értenie, hogy nem azzal bizonyítjuk a szeretetünket felé, hogy mindent megengedünk, hanem hogy felelősségteljes felnőttként korlátokat állítunk az életébe. Tudom, idővel újra kiegyensúlyozott kisfiú lesz, mégis borzasztóan ijesztő, hogy majdnem elrontottunk mindent."
A történetet Greta May jegyezte le.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.