Kiszolgáltatottság? Hiszen mégiscsak könyékig turkálnak a szádban, neked meg taknyod-nyálad összefolyik a "meghatottságtól"...
Fájdalom? Mert hát mindenféle fémes eszközzel piszkálgatják az egyik legnemesebb testnyílásod, ahová csak különböző finomságok juthatnak be átlagos esetben. És persze kaphatsz érzéstelenítést, de mire eljutsz odáig, háromszor elájulsz...
Vagy esetleg az iskolai fogászaton átélt gyötrelmek szabadították el a fejedben a hangyákat? Meglehet, hiszen felnőtt létemre is pont ugyanúgy sírnék a fogdokinál, mint 7 éves koromban: a sarokba bújva, magzatpózban. Csak 30 körül ez már inkább ciki, mint cuki...
Viszont a tudat, hogy szinte mindannyian rettegünk belépni abba a modernkori kínzókamrába, felettébb megnyugtató: mert ha másnak is ugyanolyan szar, mint nekem, az mindig jó érzés. Hiszen az egy dolog, hogy a fájdalmat - jó esetben - teljesen el tudják nyomni, de a pszichés rettegéssel mi lesz? Mit csinálj, ha azon a nyomorult széken ülve azon kapod magad, hogy tiszta izzadság a tenyered? Ha kilométerekről lehet hallani, ahogy kalapál a szíved, és azt érzed, hogy képtelen leszel lábra állni, amikor kimondják a neved?
Viccen kívül, ha ilyen súlyos tüneteket tapasztalsz, akkor jó eséllyel dentálfóbiád van - neked is...
A Dental Research Journal 2015-ös felméréséből kiderült, hogy ez bizony elég gyakori probléma. 473 ember vett részt a kutatásban, amely megállapította, hogy a résztvevők 58,8%-a szenved dentálfóbiától. Ez független a páciensek nemétől, korától és végzettségétől - a legtöbbjüknek ugyanis gyermekkori trauma áll a fóbia hátterében. Vagyis egy olyan fogászati kezelés, amely az illetőnek rossz emlékeket okozott gyermekkorában.
Ám ez nemcsak az egykori fogorvosnak köszönhető, hanem akár a gyerek mellett rettegő szülőnek is, aki bár igyekszik nem elsápadni és lefordulni a székről, de a műmosoly ellenére is úgy reszket, mint a kocsonya - ami igencsak feltűnő egy gyereknek is...
Én sem vagyok ez alól kivétel, én is megküzdöttem a magam démonjaival. De már megtaláltam álmaim fogorvosát, aki mellett nem félek és azt is elmondom, hogy hogyan győzheted le saját magad. Persze, csak ha nem akarsz örökké azon rettegni, hogy mi a rosszabb: a félelem vagy az elhanyagolt fogak...
Az a fogorvos, aki nem hajlandó veled érdemben kommunikálni, az nem érdemli meg, hogy a szádban kotorásszon.
Nem számít, hogy milyen jó szakember, ha nem vitatja meg veled a kezelés menetét. Nem azért fontos ez, mert kompetens vagy szakmailag a témában, hanem mert a te szádról van szó. Például, nemrég kihúzásra került az egyik bölcsességfogam. A doki szerint kettőt is kiszedhettünk volna, DE én azt mondtam, hogy nem. Így aztán csak egyet húzott.
Egy igazán jó fogorvos nem felejti el, hogy milyen érzés a másik oldalon lenni. Hiszen ő mindennap ezt csinálja, te viszont nem ebben a közegben élsz. Ezzel pedig tisztában van, és igyekszik oldani a benned lévő feszültséget. Ez sok mindenben megmutatkozik, például abban is, hogy hogyan viszonyul a fájdalomcsillapítóhoz.
Nem kezd el győzködni, hogy "Ez csak egy szúnyogcsípés..." Ha azt látja, hogy kimerevedett pupillával ventillálsz a kezelőszékben, akkor hajlandó érzéstelenítést adni - anélkül, hogy húzná a száját.
Soknak tűnnek az elvárásaim? Tapasztalatból tudom, hogy NEM. Ez lenne a normális hozzáállás. És azt tanácsolom, hogy te se adj lejjebb ezekből az igényekből, ezek ugyanis nem pénz függvényei. Ez "csupán" emberség. És ha nincsenek negatív tapasztalataid, akkor lassacskán a félelmedet is le tudod vetkőzni.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.