Mindig nagyon jól öltözöttek voltak, és mindig tisztelettel bántak egymással. Nem csak akkor, amikor vendégektől nyüzsgött a belvárosi polgári lakás, hanem akkor is, amikor kettesben töltötték a napot. Ötven év után is ugyanolyan kedvesen, türelemmel szóltak egymáshoz, mint a megismerkedésük napján. Rengeteget tanultam tőlük arról, hogy a másik fél iránti megbecsülés külsőleg és belsőleg is megnyilvánul, és nem feltétlenül kopik meg akár öt évtized után sem.
Egy randevúra általában mindenki előveszi a jó modorát, előkerül egy-egy csinosabb ruhadarab, egy márkásabb parfüm. Kezdetben próbáljuk lenyűgözni a kiszemeltünket, aztán ahogy belekényelmesedünk egy kapcsolatba, valahogy megfakul az a belső kényszer, hogy nap mint nap jó benyomást tegyünk a másikra. Összeköltözés után a legtöbb ember elengedi magát, hiszen úgy érzi, biztosan ül a nyeregben.
Már nyitva merik hagyni a wc ajtót, lazán elböfögik magukat ebéd közben, nem pattannak fel a fotelből, ha hazaér a másik. Előkerül a lemorzsázott atléta, a legszakadtabb tréningnadrág, az "anyufrizura" és az ezzel járó viselkedésbeli változások is: már nem beszélnek annyira kedvesen, tisztelettel, türelemmel a másik emberhez, mint az elején.
Aztán csodálkoznak, hogy miért nincs kedve hazajönni a párjuknak, vagy, hogy miért nem szexeltek már három hete...
Azért furcsa ez, mert a külvilágnak viszont mindig a jobbik formánkat mutatjuk. Csinosan felöltözünk a munkahelyünkre, bulikba, színházba. Odavillantjuk a legkedvesebb mosolyunkat az ügyfélnek, a kolléganőnknek, a közértes néninek. Hiszen mégiscsak fontos, hogy mit gondolnak rólunk mások! A Józsi otthon meg egy szemétláda, mert nem kíván a szakadt melegítőben, zsíros hajjal, vagy, amikor minden este tüzet okádunk, mint egy vérbeli házisárkány.
Nem kell otthon kiskosztümben flangálni, udvarias művigyorral, mint egy vérbeli stepfordi feleség, de lehet remek köztes megoldásokat is találni. A jó modor és az egymás iránti tisztelet pedig csak odafigyelés kérdése. Egy kapcsolat nem halad magától az élet viharos tengerén.
Hiába evezünk egy csónakban a boldognak tervezett jövő felé, ha csak kifelé bámulunk a tájra, és közben lepattogzik a festék, léket kapunk vagy zátonyra futunk, és ki tudja, még milyen egyéb szörnyűségek történhetnek. Sokkal könnyebb folyamatosan odafigyelni, mint értetlenül, pánikban kapkodni, amikor már baj van... Mert minden apró, pici gesztus számít, amivel nem engedjük megfakulni a szerelmünket.
Te mennyire figyelsz oda arra, hogy évek után is jó benyomást tegyél a párodra?
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.