Alkoholista lett, és elüldözött magától...

A nyolc évből öt pokolian telt. Azt hittem, képes leszek egész életemben elviselni őt - mert ezt ígértem neki -, de nem ment. Az első három év teljes boldogságban telt. Annyira, hogy megígértem neki: örökké mellette maradok. Egy áldott jó, békés, jámbor alak volt, aki mindig csak teát ivott. Hogy örültem az alkoholista anyám után! Már majdnem azt hittem, hogy az én életem egy igazi Disney mese lesz, amiben én leszek a boldog hercegnő - kár, hogy a herceg félúton lefordult a lóról...

Aztán kapott egy utazós munkát: repülőgép-szerelő volt, és külföldre járt egy-két hetes nagyobb karbantartásokra. Miután hazatért az első alkalom után, elmesélte, hogy odafelé megivott egy pohár whisky-t. És mivel úgyis ingyen volt neki, ezért gondolta, kipróbálja a legdrágábbat. Úgy fest, hogy az a whisky, abban a pillanatban szétbombázta az összes agysejtjét: onnantól kezdve mindig vedelt, amikor itthon volt. Korábban csak egy-két doboz sört vettünk, később aztán már kartonszámra vásároltuk - és több üveg bort is.

Kezdetben csak a szabadnapjain ivott. Nem volt nagy változás az életünkben, ezért elkönyveltem, hogy megérdemli a lazítást, hiszen stresszes a munkája, nagy rajta a felelősség, a teher. Ugyanezzel az indokkal babusgattam a lelkemet, amikor már mindennap bedobott egyet munka után.

Régen szerettem vele összebújva aludni. Hát ez megszűnt, mert a gyomrából rendszeresen rohadó piaszag tört fel, így már azt is kerültem, hogy csókot adjon. A szex pedig kész rémálom lett. Főleg, hogy mindig akkor jött rá a kangörcs, amikor ivott, és olyankor utáltam a legjobban. Először virágnyelven utaltam rá, hogy sok lesz az alkoholból. Azt mondta, jó, visszafogja magát. Az ígérete két napig tartott, majd leordította a fejemet, amiért nem vettem neki sört. Hogy képzelem ezt?!

• Az egyik válasza az volt, hogy ha az apja ivott, akkor megvan benne is a hajlam - igen, az apja alkoholista volt.
• Másrészt azért, mert nem tudja kezelni a problémáit, érzéseit - igen, szar a munkája.
• Harmadrészt pedig amiatt, mert komplexust okozok neki. Attól retteg, hogy elhagyom - ezt én is tudtam, hiszen mikor összejöttünk, azzal kezdte: "Miért vagy mellettem? Te túl jó vagy nekem!" - Na, de ne csessze már meg az ég, hogy miattam iszik?!

Az utolsó két évben már semmi örömöm nem volt mellette. Kinyírta a boldogságomat, miközben ő egyre agresszívabb lett: számon kérte, kivel találkozom, hol vagyok. Rendszeresen hívogatott, és elvárta, hogy este hatra otthon legyek. Ha pedig valami nem tetszett neki, vagy valaki felhúzta, akkor tört-zúzott. Józan állapotában arra kértem, forduljunk szakemberhez. De ő végig tagadta, hogy alkoholista. Hiszen ő csak azért iszik, mert jólesik.

Ma már csak azt sajnálom, hogy ennyi időt elpazaroltam az életemből szenvedésre. Ennek ellenére sokáig lelkiismeret-furdalásom volt, hogy elhagytam, és nem segítettem rajta. Már, ha tudtam volna...

Balogh Orsolya

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock