Talán Bécs lesz az első állomás. Nem vitt magával egy bőröndnél többet, és abba is csak a legfontosabb dolgokat tette. De a fogkeféjét otthon hagyta - jutott eszébe, miközben a metróból igyekezett a mozgólépcsőre. Utálta a mozgólépcsőket. Utálta, hogy míg ő egy helyben áll, az a valami halad alatta, és ha nem figyel oda eléggé, akkor a végén nagyon könnyen elesik. Ő sem tudta, de talán az életére emlékeztette.
Arra, hogy míg a dolgok a maguk megszokott módjukon haladnak, ő még mindig egy helyben áll. És szinte erőszakkal tolják előre, és tömik a fejébe, hogy mi a következő helyes lépés. Ő pedig, mint egy robot, gombnyomásra indul. Bal-jobb, bal-jobb. Iskola. Versenyek. Gimnázium. Nyelvvizsga. Érettségi. Egyetem. Diploma. Férj. Gyerek. Unoka. Temető.
Nem tudja, merre tart. Csak megy, amerre mondják. Amerre kell. Mindeddig így volt. De most ennek vége. Most más lesz. Felül arra a vonatra, amelyről azt reméli, hogy majd elviszi valahova, ahol az lehet, aki lenni akar, és azt csinálhat, amit csak szeretne. De belül azért még retteg. Egyik pillanatról a másikra hagyott ott csapot-papot, és ezt most szó szerint kell érteni.
Mármint az utóbbit, mert éppen jegyes oktatásra jártak a hőn szeretett vőlegényével. Mármint az anyja által annyira istenített férfival... Mert ő megmondta, hogy vele majd jó lesz, mert lakása van Óbudán, meg autója, meg két diplomája, és egy jól menő multinál dolgozik. Ő majd el tudja tartani a gyerekeiket. Persze nem sürgeti őket, csak hát már jó lenne unokázni...
De neki még nem kellett gyerek. És ő nem volt szerelmes. Neki nem kellett a kocsi meg a ház. Nem kellett a főnök, a céges laptop meg a 9-től 17-ig munkaidő. Nem volt szüksége az unalmas csevejekre arról, hogy mit főzzön aznap. Vagy, hogy mennyi kalória van abban a popcornban, amit majd péntekenként megeszik a jövendőbeli férjével a közös filmezős estéjükön. Amit csak azért tartanak, mert már nem tudnak miről beszélni - de így legalább meg sem kellett szólalniuk. Aztán jöhet a menetrend szerinti szex, minden pénteken tíz körül, ami nem is olyan rossz, de nem is repíti el a felejthetetlen orgazmus nihili állapotába.
Nem lenne igazán szar élete. De nem is lenne boldog. Tulajdonképpen azt sem tudta, milyen az. Talán az az érzés, amit a negyedik vodka és a hányás között érzel. Amikor már semmi nem számít. Az a szabadság.
De ebben az életben mindig, minden számít. Hát akkor mégis mit akar? Szerintem ő sem tudta pontosan, csak azt, hogy nem akar itt lenni. Nem akarja azt, ami van, mert ő valaki más szeretne lenni. Csak eddig sosem engedték, hogy megtalálja önmagát. De majd most! Élhet, utazhat, csókolózhat az esőben egy idegennel, táncolhat a bárpulton, mert senki nem fogja ismerni, és senki nem fogja megmondani neki, hogy éppen hol kellene lennie. Nem lesznek elvárások.
A vonat 6:50-kor indul a hármas vágányról. Lehet, Bécsből majd elrepül valahova. Mondjuk, Ázsiába. Megnézné Balit. De az is lehet, marad Európában, elutazik Párizsba, hátha megtalálja az igaz szerelmet. Vagy ki tudja? Még a végén New Yorkba repül, és nyit egy lángosost.
Tök mindegy. Az a lényeg, hogy azt csinál, amit akar. Végre ÉL.
6:45 - hármas vágány. Keresi a jegyét. Nincs meg. Pánikol. Kétségbeesik. Másikat kell vennie, de már nincs idő. Öt perc semmire nem elég. Itt fog maradni. Kicsordulnak a könnyei - nem akar itt maradni.
6:50 - megszólal a telefonja. Az ébresztője. Nincs is vonat. Sem bőrönd, sem mozgólépcső.
Talán egy pillanatra megfordul a fejében, hogy tényleg össze kellene csomagolni és elmenni messze. De először a gyűrűsujjára pillanat, aztán a mellette fekvő férfira. Az asztalon heverő, címzésre váró esküvői meghívókra. Majd aznap boldog lesz. A legboldogabb. Azt mondták, akkor mindenki az...
Nyitókép: Shuttertsock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.