Shoppingolás gyerekkel = komoly hiba! :D

A terv kivitelezhetőnek tűnt, gondoltam, egyeztetjük hármunk igényeit. Szilvit és engem a szezonvégi akciók motiváltak, a gyerkőcöt a játszóház érdekelte. Ám az első döccenő már a pláza parkolójában felmerült: fél óra telt el annak megvitatásával, hogy az útitársként szolgáló plüssnyuszi bejön-e velünk, vagy az autóban marad. Gyermektelen barátnőm mosolyának őszintesége öt perc után kezdett fordítottan arányosnak tűnni az eltelt idővel...

Végül Nyuszi a kocsiban maradt, becéloztuk a bejáratot, majd boldogan siklottunk fel az alagsori parkolóból a mozgólépcsőn. Aztán le. Fel és újra le. Számoltam vele, hogy a mozgólépcső menő dolog, de azt azért nem gondoltam, hogy ennyire. Hosszú percekkel később, enyhén szédülve ugyan, de megérkeztünk az alsó szintre.

Felértünk az emeletre. A cél közelinek látszott, ekkor a fiam közölte, hogy mosdóba kell mennie. Mondanom sem kell, hogy a bejárat a mozi pénztárával szemben van, így ha már ott jártunk, a kifüggesztett képernyőn megnéztük pár rajzfilm előzetesét. Közben konstatáltam, hogy a pláza fényei furcsán megváltoztatnak mindent. Szilvi mosolya például különös vicsorgásra hasonlít... Érdekes.

A játszóháznál mindhárman extázisba estünk, Ádám az ugrálóvárak, Szilvi a közeli ruhaüzletek, én közös örömük láttán. Lebeszéltem az ott lévő gyerekfelügyelő csajjal, hogy két óra múlva jövök, majd elbúcsúztam a gyerkőcömtől. Nem volt hajlandó szentimentálisan felfogni az elválást, egy futó öleléssel elengedett. Így végre bevetettük magunkat az üzletek sűrűjébe.

Megittunk egy kávét. Ilyenkor mindig lelkizünk, de Szilvi most meglepett. A korábbi "mikorveszmárnekemjegygyűrűtabarátom" téma helyett az elköteleződéstől való félelemről hadovált. Meg hogy nem tudja, késznek érzi-e magát egy gyerekre... Nem is értettem, mi van vele...

Aztán visszamentünk a játszóházba, elhoztuk a gyerkőcöt, és egy közösen elköltött ebéd után a kijárat felé vettük az irányt. Győzelemittasan cipeltem szerzeményeimet. Ekkor történt, hogy Ádám meglátott egy játékboltot, és kitalálta, hogy elkölti a nagyitól kapott ötszáz forintját. Hosszas magyarázatba bonyolódtam az árcédulán látható nullák jelentéséről. Végül egy klassz, autóvá változtatható robottal indultunk tovább, négyezerrel többe került ugyan, de megvettem.

A könyvesboltba azért néztünk be, mert sose akadályozd meg, ha egy gyerek művelődni szeretne! Ötezer forintot lazán megért a rakétás könyv, otthon azonnal elkezdtük olvasni, és űrhajó makett is volt benne.

Hazaérve rájöttem, hogy bár a fiam jól érezte magát, és Szilvi is biztos megbékél idővel, de legközelebb, ha olcsón akarok vásárolni, gyerkőc nélkül megyek. Közel a háromszorosát költöttem el, mint amit a leárazásokkal nyertem...

Nyitókép: Shutterstock