párkapcsolat motiválás bíztatás Tóth Zsuzsa motiváció
Egy tökéletes világban magadtól is marha lelkes és motivált vagy. Mindegy, hogy a saját céljaidért hajtasz vagy egy közösség céljaiért, naponta képes vagy magad olyan szintre felpörgetni, hogy minden nehézséget simán le tudj küzdeni.

Ez azonban nem egy tökéletes világ, nagyon kevés embernek van meg a képessége és a lelki ereje ahhoz, hogy folyamatosan egy felfokozott állapotban tartsa magát. Még akinek ez jobban is megy, annak is lehetetlen mindig ezer fokon égni, és tízezres fordulaton pörögni. Néha kifejezetten leeresztünk, és már nehezen találjuk meg önmagunkban a hívó szót. Így kell a külső pozitív löket. Ez az élet minden területére igaz, legyen szó párkapcsolatról, munkáról, hobbiról vagy tanulásról...

Ki más vehetné észre, ha nem a párunk, hogy esetleg rossz irányba menetelünk, vagy éppen csak egy helyben toporgunk? Kinek a véleményét, tanácsát hallgatjuk meg, ha nem az övét? Azt hiszem, kevés jobb érzés van annál, mint amikor ő büszke ránk, vagy éppen te lehetsz az rá. Hogyan lehetnénk motiváltak, ha a másik nem foglalkozik velünk, nem áll mellettünk, és nem biztat minket? Vagy éppen nem tekint ránk szövetségesként egy-egy nehezebb helyzetben...

Forrás: Shutterstock

Érvényes ez a munkahelyekre is. Ha egy vezető nem motiválja a munkatársait, nem teremt jó hangulatot, a fizetéssel is fukarkodik, vagy nem támogatja az emberek törekvéseit, akkor nem lesz olyan hatékony a munka, és hosszú távon nem akarnak majd együtt dolgozni vele. Mert a három dologból legalább egy jelen kell, hogy legyen. Minimum!

Egy igazi vezető általában figyel erre, a tipikus főnököket - akik úgy hiszik, a pozíciójukból adódóan bármit megtehetnek - jellemzően már kevésbé érdekli ez. Ők ráadásul arra is hajlamosak, hogy a motivációt lecseréljék a csesztetésre. Ami ugyan rövid távon beválhat, de később pont a várt eredmény ellenkezőjét fogja kiváltani. Úgy meg aztán végképp mehet az egész a kukába. Ezzel csak azt érik el, hogy az ember rühelli, hogy be kell menni dolgozni, megutálja, amit csinál, és ahogy alkalma lesz rá, megpattan.

Forrás: Shutterstock

Nagyon érdekes dolgot figyeltem meg a lányomnál. Ő épp a bukfencezés művészetét próbálta elsajátítani - több-kevesebb sikerrel. Mozgásban nem annyira jeleskedik, a kézügyessége jó, de a mozgáskoordinációja olyan, mint annak a bizonyos kis elefántnak a porcelánboltban. Olyan 90-10% arányban rontotta el a bukfenceket - és hát igen... a 90% a rontásokat jelöli. De egyszer csak gondolt egyet, és azt kérte, hogy "szurkoljunk" neki. Még azt is a szánkba adta, mit szeretne hallani: "Hajrá! Meg tudod csinálni! Ne add fel!" Természetesen partnerek voltunk benne, és hangosan kántálni kezdtük. Egyszeriben megfordultak a százalékos arányok, és az a boldogság, amivel ezt fogadta, leírhatatlan.

A képességek mindannyiunkban benne vannak, de néha bizony kell a külső pozitív megerősítés, hogy ha a fene fenét eszik, akkor is menni fog! Valójában érezzük, hogy az adott szellemi és testi határainkon belül - gyakran még azon is túl - mindent meg tudunk csinálni.

Ha azonban önmagunktól nem megy, akkor a megfelelő embereknek kell ehhez lendületet adni. A külső szemlélők talán ezért is fontosak az életünkben. Nem kell minden tanácsot megfogadnod, de ha átlépsz az egódon, akkor kiválóan ki tudod válogatni a világ zajaiból, hogy mire is van szükséged. És ezt talán a gyerekektől leshetjük el a leghatékonyabban.

És hogy mennyire fontos a motiváció? Hát ennyire.

Nyitókép: Shutterstock

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a SHE Google News oldalán is!
Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.