A kedvezményes árak csapdájában

Ünnepek után vagy az évszakok változásánál rendszeresen megjelennek a busz méretű akciós táblák, a hatalmas leértékelésektől. Olyan erővel próbálják belénk verni az árleszállítás tényét, hogy éppen csak nem nyom minket agyon.

Tárgyakkal tömjük ki az ürességet a lelkünkben

Szerintem azok állnak tömött sorokban a boltok előtt az akciós időszakban, akik valamit nagyon pótolni szeretnének az életükben. Egy pillanatnyi örömforrással, ami eltereli a figyelmet azokról a dolgokról, amik javításra szorulnának. Persze nem arról van szó, hogy ha nagyon vágysz valamire, akkor ne kaphatnál az alkalmon, hogy olcsóbban vedd meg, vagy időnként ne ajándékozhatnád meg magad egy-egy új ruhával vagy bármi mással. Én a kényszeres vásárlókra gondolok.

Akik addig járkálnak fel és alá a plázákban, amíg nem találnak valami olyat, ami belefér az anyagi keretükbe. Sőt, gyakran hiteleket meg élethosszig tartó részleteket is magukra vállalnak azért, hogy adott dolgokhoz hozzájussanak. Ide tartoznak bizonyos szolgáltatások is, mint például a fodrász vagy a műkörmös: aki kéthetente változtat frizurát, körmöt vagy bármi mást, az szerintem valamivel nagyon nincs megelégedve. Hiszen ezek is pillanatnyi örömöt adnak az embernek.

Arról nem is beszélve, ha akkor is megvesznek valamit, ha soha nem fogják használni. Kizárólag azért, mert most akciós. Aztán az örömteli pillanat elszáll, az olcsón megszerzett zsákmány felkerül a polcraa többi kacat közé, és újból kezdődik a viszketés.

Akkor vásárolni bűn?

Nem, vásárolni nem bűn. És nem is feltétlenül lelki hajléktalan az, aki szeretne olcsóbban hozzájutni valamihez. Csak az nem mindegy, hogy pusztán az árcsökkenés gondolata késztet-e vásárlásra, vagy egyébként is szükséged van-e arra az adott dologra. És ha úgy látod, hogy túl sok semmirekellő vackot veszel magadnak - nem csak időnként egyet-kettőt - akkor érdemes feltenni a kérdést, hogy vajon mit kompenzálsz vele.

Nyitókép: Shutterstock