Mi az, amit hiányolok a nagyvárosból?

Emlékszem, 2000 őszén, amikor a fővárosba költöztem, már annyira vártam az elutazásom időpontját, hogy számoltam vissza a napokat. Sőt, az a vonatjegy, amivel akkor jöttem, valamelyik emlékeket őrző kis dobozomban még mindig meg is van.

Azóta eltelt majdnem 20 év, és én azóta is a nagyvárosban élek. Ritkán, csak kb. havonta járok haza, a kis alföldi városkába. De rá kellett jönnöm, hogy az élet a fővárosban sem fenékig tejfel, és a kisvárosnak is megvannak a maga előnyei.

Forrás: Shutterstock

 

Először is, a vidéki életnek vannak olyan elemei, amiket a nagyvárosban egyszerűen NEM TUDSZ ÁTÉLNI. Ott van például egy jó kis szüret. Na, tegye fel a kezét, aki volt már Budapesten szüretelni! Na, ugye??? Vagy mondjuk egy disznóvágás. Azért is vidékre kell menned. És most jöhetsz nekem azzal, hogy: "Tavaly pont ezt csináltuk a csapatépítőn, nem volt nagy szám." Persze, hogy nem. Az akkor az igazi, ha tényleg részese vagy az egész rituálénak.

 

Vidéken jobb a levegő. Ezt nem is akarom nagyon részletezni. Legyen elég annyi, hogy amikor pár napot vidéken töltök, szinte energetizál az ottani klíma. Szemben a budapestivel, ahol a légszennyezésnek köszönhetően a hajam is kétszer olyan gyorsan zsírosodik. Meglepő, durva, de tényleg így van...

Aztán ott vannak a szomszédok. A szüleim 7 szomszédja közül (akikkel jóban vannak az utcából) 6 család azóta ott lakik, mióta én megszülettem. A közvetlen szomszédasszony olyan jó barátunk, hogy bármikor átmehetünk hozzá kérni 10 deka lisztet, de akkor is, ha csak csacsogni szeretnénk picit. Vidéken az emberek a szomszédjukra bízzák a lakást, ha elmennek nyaralni. Ezzel szemben itt, Pesten, nemhogy nem ismerem a szomszédaimat, de örülök, ha egyáltalán visszaköszönnek a liftben...

Hasonló a helyzet a szórakozással. Igaz, hogy otthon csak mondjuk 3 olyan bulizóhely/kocsma volt, ahova szívesen mentünk. De ott az ember otthon érezte magát, mindenki ismert mindenkit. És ezért is szerettem sokkal jobban otthon bulizni, mint a fővárosban. Mert ez itt nekem annyira személytelen. Ez Szilveszterkor zavar a leginkább. Hát ki a fene akar éjfélkor körbecsókolni 150 idegent? Mert én aztán tuti nem!!!

Forrás: Shutterstock

A bulizással kapcsolatban pedig íme, egy jövőbeli probléma: hogy engedjem el akárhova a lányomat a fővárosban? Mert otthon még oké. De tegyük fel, hogy olyan kamasz lesz, mint én vagy az apja volt, és még véletlenül sem fogja megmondani, hogy hova is megy. Akkor Budapesten mégis hogy a viharban fogom megtalálni? Azért valljuk be: egy kisvárosban jóval egyszerűbb dolgom lenne ilyen szempontból.

Tudom, hogy a nagyvárosnak is vannak előnyei. Viszont én most egy olyan életszakaszban vagyok, amikor a lassabban csordogáló napok sokkal jobban esnek, mint a főváros kínálta folyamatos arcon pörgés.

Nyitókép: Shuttertsock

    Ezek is érdekelhetnek