Nem tudom, ki vagy, de szeretkezni akarok veled!

Szentendrére beszéltük meg a találkozót, amit olyan hosszan egyeztettünk, hogy már nem is reménykedtem a megvalósulásában. Így, ahogy autóztam a korzó felé, folyton azon agyaltam, hogy vajon tényleg olyan laza lesz-e a harminc körüli szőke herceg, mint a Messengeren.

Egy barátnőm ajánlott neki, mint lehetséges jelöltet egy gyümölcsöző munkakapcsolatra. Mondván, van érzékem a marketinghez, nem vagyok drága és pluszban még extra jó fej is leszek. Neki pedig sikerült is felkeltenie az érdeklődését. Örültem neki, mert szerettem volna munkát váltani, és ehhez sok új ügyfélre lett volna szükségem. Szóval, lelkesen igyekeztem a munkarandira.

Habár csupán azért van helye a "randi" szónak, mert igenis időigényes testben és lélekben felkészülni egy ilyen személyes konzultációra. Amúgy a fickóról tudtam, hogy nem az esetem. Szőke hajú, kék szemű, életművész. A háromból egyik sem jön be nekem. De legalább a humora jó. Ez mondjuk nyerő.

Boldogon nyugtáztam, hogy nem késtem el, és a leendő ügyfelem már várt rám. Biztató kezdés - állapítottam meg magamban. Furcsa egymásra találás volt. Pillanatok alatt belelendültünk a beszélgetésbe, és fogalmam sincs hogyan, de az üzleti ügyekről a magánélet vizeire kalandoztunk. Félpercnyi szusszanásra is csak a mosdóba menet volt időm.

Próbáltam feldolgozni, hogy mi történik. Órák óta önfeledten beszélgetek egy vadidegennel, aki voltaképpen futóbolond vagy pszichopata is lehet. Mégis arra vágytam, hogy megérintsem. Nem tudtam, hogy mi történik. Hiszen nem vagyok már mai csirke, és ismerem magam. Nem szokott a vágy felülkerekedni az eszemen. Pontosan tudni szoktam, hogy hol a határ, mikor jön el a pont, amikor eddig, és ne tovább.

Forrás: Shutterstock

De most nem jött. Most azt éreztem, hogy sürgetően visznek vissza a lábaim az asztalhoz, ahol már várt a vacsora. Ugyanazt ettük: jó csípős gulyáslevest sok-sok kenyérrel. Közben néztem a kezdődő szarkalábakat a szeme sarkában, a gyöngyöző homlokát és a kisfiús mosolyát. Az agyamat elöntötte valami számomra ismeretlen köd.

Nem voltam ura a helyzetnek, elvesztettem a kontrollt a testem felett. Elemi erővel tört fel belőlem a vonzalom, a tudat, hogy szeretkezni akarok vele. Egy pillanatra összekapcsolódott a tekintettünk, és felismertem: a vágy kölcsönös.

Ezen a ponton már nem volt kérdés, hogy lesz-e folytatás. Itt már csak idő kérdése volt a beteljesülés. Újra szemügyre vettem a kezét, az arcát, a haját, a kisfiús mosolyát és tisztán tudtam, hogy nem tetszik. Közben pedig éreztem, ahogy önálló életre kel a testem. Éreztem a feltörő vágyakat, az egyre hevesebb szívdobogást, és az egészbe belevegyült a megnyugvás. Különös elegy volt ez.

Forrás: Shutterstock

Soha ezelőtt nem éltem még át ilyet. Vártam, hogy fizessünk, és vártam, hogy felérjünk a lakásába. Nem akartam eljátszani a szende kislányt és megtagadni a színtiszta vonzalmat. Hagytam, hogy irányítson.

Pezsgővel kínált, és az erotika különös ölelésében - és persze egyre erősebb alkoholmámorban - ittuk egymás szavát. Hajnalodott, mire lekerültek a ruhák. A két test tette a dolgát. Érezték, és talán egy röpke órára szerették is egymást, de valahogy az éttermi könnyedség, a pezsgős bujaság, a felkelő Nap fényével erejüket vesztette.

SHE

A végén nem maradt más, mint két test a hatalmas, törtfehér selyemágyneműben. Két elveszett lélek, akik az éj leple alatt rákapcsolódtak valami észbontó extázisra, de hajnal hasadtával elillant a mámor. És nem hagyott maga után mást, csak zavart és döbbenetet.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek