Vannak álmok, amiket nem szabad megvalósítani...

Már az én generációm is olyan szerencsés helyzetben volt, hogy nem azon kellett töprengenünk, hogy miként meneküljünk meg az éhenhalástól és a mélyszegénységtől. Nem. Nekünk már voltak lehetőségeink, álmodozhattunk, lehettek nagy céljaink, kitárult a világ, és elhittük, hogy BÁRMI lehet belőlünk. Aztán mégis nagyon sok ismerősömből BÁRCSAK ember lett.

És ugye minél hamarabb neki kell esni az álmok megvalósításának. Aki nagyon profi, annak már általános iskolában van egy elképzelése, és már olyan középiskolát választ, ahol ezt az irányt tudja erősíteni. Gimi után pedig már teljesen egyértelműnek kell lennie, hogy "Mileszelhanagyleszel?!"

Hát én 18 éves koromban egy hónap alatt akartam lenni grafikus, tetoválóművész, olimpikon, agysebész, és Hawaii-on szörfoktató. Annyi minden érdekelt, és több olyan terület is volt, amihez mutattam némi affinitást. És ugye tudjuk, hogy ha elég keményen dolgozunk, akkor ez már elég alap ahhoz, hogy meghódítsuk a világot. Engem mondjuk teljesen magával ragadott ez az álmodozósdi, és el is tévedtem képzeletem fellegei között. Közben elkezdtem ócska helyeken dolgozni, aprópénzért. Csak addig ugye, amíg valóra nem váltom az eheti vadonatúj álmomat...

Aztán szerencsére sikerült ráébrednem, hogy becsapós dolog az álmaink kergetése. Mert tényleg rengeteg olyan terület, pozíció, életmodell van, ami vonzó lehet. Viszont ezek csak a távolban délibábként ragyognak előttünk, és azt látjuk, hogy van, aki nagyon jól érzi ott magát.

De neki akkor is megérte volna, ha nem lett volna belőle sztársportoló. Mert ő ezt szereti csinálni. És bizony ez a kulcskérdés. Te mit szeretsz annyira, hogy megérné áldozatot hoznod pusztán azért, hogy csinálhasd - akár fényes siker koronázza majd az erőfeszítéseidet, akár nem.

És nemcsak az olimpikonoknak kell rengeteg kellemetlen áldozatot hozniuk, hanem az orvosoknak, az étteremtulajdonosoknak, a színészeknek, a marketingeseknek, a mérnököknek, a grafikusoknak - és még sorolhatnám.

Csak ami az egyiknek kihívás, az a másiknak kínkeserves szenvedés. Gondold végig, hogy mik azok az áldozatok, amiket te könnyebben képes vagy meghozni! Ehhez először saját magadat kell megismerned. A saját határaidat, korlátaidat. Mert igenis vannak! Van olyan, ami nem neked való. Nem szabad olyan hegyet megmászni, aminek a csúcsán nem vár téged boldogság. Akkor sem, ha a korszellem szinte belehajszol, hogy minél előbb találd meg azt, ami boldoggá tesz, hogy elérhesd a célod!

Pedig ez nem verseny. Nem vagy elkésve, ha érettségi után még nem tudod, merre tovább, de még akkor sem, ha diplomával a kezedben úgy érzed, te mégsem ezt szeretnéd. Ez csak az önmegismerési folyamat része. Az is haszon, ha már biztosan tudod, mit NEM szeretnél. És ami a legfontosabb:

Nekem szerencsére sikerült megtalálnom a nekem való álmot, és már tudok azért dolgozni, amit tényleg szeretnék. És azóta minden sokkal könnyebben megy. Legalábbis én úgy érzem.

Nyitókép: iStockphoto