Meddig maradj otthon a gyerekkel szülés után?

Az utóbbi években persze rohamosan megszaporodtak a családi, baráti körben a gyerekszületések. Kis és nagy családok, más és más problémákkal, egzisztenciával. Van, aki sokadik éve van már otthon a harmadik gyerkőccel, és nem is akar visszamenni dolgozni, és van, ahol már egész pici korában bölcsibe került a gyerek.

Én úgy tervezem, hogy szülés után amint lehet, visszamennék dolgozni. Mert szükségem van felnőtt társaságra, szükségem van arra, hogy szellemileg is meg legyek mozgatva, és nem szeretnék hosszabb időre kiesni a napi pörgésből. Persze rengeteg oka lehet, hogy valaki miért gondolkozik így, ahogy annak is, miért szeretne valaki hosszú éveken keresztül csupán anyai szerepben maradni.

Én felnézek rá ezért, és úgy gondolom, a mai világban, amikor már a férfiaktól is teljesen hétköznapi elvárás, hogy besegítsenek a háztatásban, kivegyék részüket a gyereknevelésből, egy nőnek sem kell választania a munka és a család között. Mostanában mégis azokat az anyákat látom többségében, akik inkább az otthonmaradást választják. Akik szerint a porszívózás "női munka". Akik szerint egy nő dolga csak az, hogy anya legyen, és megteremtse a család számára a nyugalmat, a békét, az otthont. Amivel még nem lenne gond, csak sajnos hajlamosak skarlát betűt ragasztani arra, aki nem így gondolkodik.

Szidni azt, aki a gyerekek mellett a vállalkozását irányítja, tárgyalásokra jár, vagy éppen a bölcsődére bízza az első szocializációs időszakot. Rengetegszer megkaptam már én is, hogy "Majd, ha gyereked lesz, nem akarsz visszamenni dolgozni." Miért ne akarnék? Számomra cseppet sem vonzó az '50-es évek Amerikájának "Pleasantville" világa. Én ebben a szituációban a másik oldalt képviselem, de nem ítélem el azt, aki másképp látja a világot.

Bolbás Ildikó

Nyitókép: Shutterstock