Nem tudom megmagyarázni, miért pánikolok. Még soha nem történt velem semmi, ami okot adhatna erre. Régen úgy gondoltam, hogy az egész életem leélem úgy, hogy biciklinél gyorsabb közlekedési eszközt sosem vezetek majd. De a világ mindig egyre többet követel. Ma már a munkaerőpiacon is hátránnyal indulsz, ha nincs a kezedben egy B kategóriás jogsi. Ha nem vagy folyamatosan elérhető és tettrekész.
Egy szó, mint száz: számomra így, negyvenen túl jött el az ideje, hogy beiratkozzam egy autós iskolába. És hogy tovább fokozzam az amúgy sem könnyű helyzetem: Németországban élek, és most hiányos némettudással, nehezített pályán kell megszereznem a jogosítványt.
Nagy izgalommal vártam az első KRESZ órát. Meg féltem is. A terem, ahol az oktatás folyik, rögtön az utcáról nyílik. Amikor beléptem, már hatan ültek bent, hat húszéves fiatal nézett rám kíváncsian. Ha nem lenne lámpalázam, poénból el is kezdhettem volna megtartani az órát. Biztosan nem lepődtek volna meg úgy, mint azon, amikor leültem egy üres székre. "Ó, igen, még ez az épület is fiatalabb nálam..." Az első benyomásaim máris mázsás súlyként nehezedtek a vállamra. De aztán jött az oktató, hogy egyensúlyba hozza a dolgokat, és ráébresszen, milyen apróak is voltak eddig a problémáim.
Geschwindigkeitsbegrenzung, azaz sebességkorlátozás. Na ja. :)
Középhaladó szinten beszélek németül. Igazából hétköznapi témákban vagyok otthon, a szókincsem a hétköznapi élethez elegendő. A KRESZ nem ilyen. Reménykedtem, hogy az oktató valami csoda folytán olyan szépen beszél majd, hogy nem lesz nehéz jegyzetelnem az új szavakat. Ekkor megszólalt, és azt mondta (fonetikusan): "Téma, distrááázö." Képzeletben integettem a feltűnés nélkül távozó hochdeutsch-nak. Szinte láttam, ahogy a hátára vetett zsákban viszi ki az ajtón a mai témánk szépen kiejtett szavait, mint amilyen a "die Straße".
Hálás voltam, hogy az óra nagy részét egy oktatófilm nézésével töltöttük. Azt legalább értettem, és végre volt valami a teremben, ami öregebb volt nálam. Mivel Magyarország az Unió tagja, az elméleti vizsgát letehetem magyarul. Ám ez nem jelenti azt, hogy nem kell megtanulnom a témához kapcsolódó, elsőre kimondhatatlannak tűnő szavakat. Ma még fogalmam sincs, hogy hogyan mondják németül a kuplung és a visszapillantó tükör szavakat. De eljön a nap, amikor már ezeket is tudni fogom. Eljön a nap, amikor a jogosítványom büszke tulajdonosa leszek.
Egy biztos: bárhol is éled az életed a Föld bolygón, a kihívások rád találnak, nem lehet elbújni előlük. Fel kell venned a világ tempóját, és bármennyi félelem vagy gátlás akadályoz is a kitűzött célok megvalósításában, nem szabad meghátrálni.
Az ember folyton tele van kétségekkel. De ha elhallgattatod a belső démonjaidat, a korlátaid is velük együtt tűnnek el. Talán ez az élet legnagyobb kihívása. Hinni önmagadban, hogy képes vagy rá.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.