Az biztos, hogy a folyamat része a fotózás és a posztolás is. Mert ha nem látja senki, akkor mi értelme van a menőségnek, csak mi hisszük magunkról azt, hogy azok vagyunk, nem? Szóval, az étkezés megkezdése előtt kötelező lépés a helyszín megjelölése egy posztban. Éttermeknél ez könnyebb, mert ha havernál főzünk valamit a bográcsban, akkor előtte még a Laci-Lakot is létre kell hozni az internetes örökkévalóságnak.
A facebookos ismerőseim körében két határozott típust tudok megkülönböztetni, ez pedig a "gurmé" és a "magyarosch":
A "gurmé" olyan helyekre jár, amikről sok jót lehet olvasni. Ha a kajáról nem is, de az étteremről, mint helyszínről, biztosan. Ja, és természetesen drága is. Az ennivalóról sok minden eszébe jut. Az, hogy megegye, na, az legkevésbé. Olyan színorgia a szemnek, hogy nincs bátorsága szétrombolni a késsel és a villával. De egy kaja csak akkor menő, ha le van fotózva, és persze meg is van osztva.
Ismertetőjelek: nagy tányér, kis adag étel, gyönyörű dekoráció, teríték. Még menőbb, ha trendi óra van a karon, nőnél karkötővel. A fotók nagy körültekintéssel készülnek, előnyös beállítás, szuper fények, alaposan megfilterezve.
A "magyarosch"-ék a házi készítést preferálják. Jelszavuk: a sok jó! A több még jobb! A magyarosch háziasszonyok alapfelszerelésének része a nyakba akasztós kötény, a letörölhetetlen mosoly és a rengeteg a kaja, mindenhol. Házilag befőzött lekvárhegyek, amelyek mindegyike szépen fel van címkézve, dátumozva, csini fedővel ellátva. Süti hegyek, szépen felszeletelve, feltálalva, alaposan megporcukrozva, jelképezve, hogy ő sosem fáradt, belefér az idejébe. Mert ilyen az Igazi Háziasszony, aki hajnalban, munka előtt csak úgy, lazán összedobja. Természetesen minden nagyon finom, ami a képen is látszik, nekem is csorog a nyálam. Azonnal indulnék is hozzá, és vele ennék!
Van ám magyarosch pasi is, és annak két alfaja:
Az első egy étteremben nagy, tányérról lelógó rántott hússal fotózva. Kellék még a képhez: halom sült krumpli, savanyúság, tekintélyes pocak, kissé gyöngyöző homlok.
A másik típus ezt félmeztelenül tolja. Kánikulában, bogrács mellett. Már az előkészületeket is fotózza. Iszonyatos mennyiségű nyers hús - sokkolva ezzel a vegákat és mutatva, hogy itt óriási buli lesz, kerül, amibe kerül. A fotókon tömeg. Mindenki kezében sör, néha rövidital is. A képeket nézegetve egy gluténérzékeny már a látványától meghalna: a fehér kenyér kiló számra, felszeletelve hever mindenhol. Tunkolni kötelező. A bográcsban nem tudjuk, pontosan mi készül, de biztosan paprikás.
Több kép készül arról, hogyan rotyog az étel. Körülötte kipirult arcú, félmeztelen, pocakos férfiak. Ahogyan a képsorozatokon haladunk az estébe, úgy egyre látványosabban ittasodnak is. A rengeteg adag kiszedett étel, ameddig a szem ellát, majd a befejező képeken mindenfelé, fűben, nyugágyon, padon bóbiskoló résztvevők láthatók. Mint egy kajakóma a kisbábáknál, a vendégek jól kipihenik fáradalmaikat másnapra. Reméljük, összejön!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.