A baleset óta anya sokszor részeg

Ilyenkor inkább fogom a szoknyája szélét, és úgy megyek mellette, nehogy elessen. Megdicsér érte, hogy jó kislány vagyok, és meg is ölel. Nem tudja, hogy nem szeretem az ölelését, amikor részeg. Túl erősen szorít, nyálas puszit ad, és ez nem jó nekem.

Apára alig emlékszem. Négyéves voltam, mikor meghalt. Tudom, hogy magas volt, mert ha felemelt, vigyáznia kellett, hogy ne verje le velem a csillárt. Sokat játszottunk hárman - apa, anya és én - a csirkés társassal, de azért időben le kellett feküdnöm este. Aztán egyszer anya piros szemmel jött értem az óvodába. Azt mondta, apa az angyalok közé ment az autóval, mostantól onnan figyel minket. És akkor minden megváltozott. Az óvó nénik halkabban beszéltek hozzám. Sokszor megsimogattak. Ebédnél több szörpöt ihattam, mint a többiek.

Aztán anyának furcsa barátnői lettek. Színes italokat hoztak, ami nem gyereknek való, hiába néz ki szörpnek. És barátja is lett anyának, hogy valaki puszilgassa őt apa helyett. Mert apa figyel az angyalok közül, de lejönni és puszit adni nem tud. Anya magyarázta így. És anya már nem feküdt napközben. Éjjel sem. Bulizott a többiekkel. Már nekem sem kellett korán lefeküdnöm. Szólt a zene, ittak, és én azt csináltam, amit akartam. Anya nem főzött vacsorát, de hoztak chips-et vagy csokit, amit megehettem.

Első osztályban már feketét kaptam, ha bóbiskoltam órán. "Lefekszel időben?" - kérdezték. Mondtam, hogy igen. Pedig előző este is tévét néztem alvás helyett. Egy bácsit felgyújtottak a filmben, ordítva rohangált, mielőtt meghalt. Mutatták a belét is, sírnom kellett tőle. Anya azt mondta, az angyalokhoz szépen, mosolyogva mennek az emberek. De a filmben nem így volt. Sírtam, mert féltem, hogy apának is fájt, mikor meghalt, és ő is ordított közben.

Akkor kimásztam az ablakon az udvarra, és világgá mentem. Föl, az erdő felé, ahol nincsenek emberek. Nem féltem a fáktól, nem féltem a sötéttől. Mentem, amíg el nem fáradtam, aztán leültem, szorítottam a nyuszimat, és elaludtam. Azt hiszem, sosem jöttem volna elő, ha másnap délután nem találnak meg az egyenruhás bácsik. De megtaláltak, és valamiért nem haza, hanem egy intézetbe vittek.

Itt az intézetben minden más. Tegnap, a hetedik szülinapomon tortát kaptam - nem esett bele senki részegen, mint otthon tavaly. Anya is meglátogatott, a piros körömcipőjében. Azt mondta, hamarosan hazavisz. És nem lesznek bulik. Nem lesz felnőtt ital. Csak csirkés társas, és időben fekvés, mint régen.

Mostanában nem csikarom véresre a tenyeremet. A pszichológus néni azt mondta, szomorúságomban bántottam magam, de én tudom, hogy nem így van. Nem akartam magamat bántani. Csak kapaszkodtam a körmömmel, magamba. Mert nem volt más. Az egyetlen biztos pont voltam a világomban. Mert apát elvitték az angyalok, anyát pedig az ital rabolta el.

De anyának segítenek "visszajönni". És akkor újra együtt leszünk. Mert még mindig ő a legszebb a világon. És nagyon szeretem.

Még több cikk Gretától!

Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Greta stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy ne olvass tőle még többet. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.Forrás: Szabó Gábor

Nyitókép: Shutterstock