Egyéjszakás kalandokba menekülve

Aztán egyszer csak minden fenekestül felfordul, és rá kell jönnünk: kicsúszott a kezünkből az irányítás. Nincs hatalmunk az egészségünk felett, csak bizonyos mértékben tudunk tenni az ellen, hogy megelőzzünk bizonyos betegségeket. Mégis saját testünket, lelkünket és elménket is irányítani szeretnénk, így hitetve el magunkkal, hogy az egész sorsunk irányítható. Nem lesznek hatással ránk a körülményeink, ha megkeményedünk, a magunk urai leszünk, és nem engedjük, hogy a szerelmi csalódások padlóra küldjenek.

Mégis úgy gondolja, hogy végre ennyi fájdalom után ismét ura lehet a saját útjának. Az én testem. Én irányítok, én döntöm el, hogy kit engedek a közelébe. A szívemet nem tudom megvédeni, ezért nem adhatom ki. Viszont itt a testem, használd nyugodtan! Mert hajnalban, amikor már a buszon zötykölődöm hazafelé, azt hiszem, hogy ez az én döntésem volt.

Arról dönthetünk, hogy ez az éjszaka nem számít, hogy ez a pasi nem számít, kis győzelemként élhetjük meg, hogy ő nem tudott bántani. De valójában nem nyerünk semmit. Hiszen attól még, mert egyik ágyból a másikba vándorolunk, nem kapjuk vissza az irányítást az életünk felett. Ez csakis akkor történhet meg, ha rendben vagyunk önmagunkkal, szeretjük és becsüljük azt, akik vagyunk, és képesnek érezzük magunkat arra, hogy racionális döntéseket hozzunk.

Ugyanis attól, mert a testünk felett szabad akarattal rendelkezünk, a lelkünk még őrizetlen marad. Őrizetlen és kontrollálhatatlan egészen addig, míg tudatosan a kezünkbe nem vesszük az irányítást. Vágj bele a kalandokba! Add oda magad annak, akinek szeretnéd, de ne feledd: az irányítás képessége igazából a fejedben van!

Nyitókép: Shutterstock