Rájöttem, hogy sokakat annyira elvakít a saját fényük, hogy nem hajlandóak alkalmazkodni, és ezáltal nem veszik észre azt a káoszt sem, amihez mindez vezet. Egyébként a cikket egy éttermi mosdó ihlette, amikor kézmosás közben a kitűzött feliratokat olvasgattam:
Borzasztóan szánalmas, hogy szükség van arra, hogy ezt kiírják. Nem a vendéglátó részéről, hanem a fogyasztóéról. Most tényleg? Ennyire képtelenek vagyunk tiszteletben tartani az alapvető illemmel kapcsolatos szabályokat, vagy ez ennyire nem lényeges? A kivagyiságunk csillámporral meghintett lágy felhőjén szárnyalunk végig az életen, de nem látjuk meg, hogy amit csinálunk, az szar...
Nem kell messze menni a tökéletes példákért, mert itt lebegnek mindannyiunk szeme előtt - például egy lakóközösségben. Nem azt mondom, hogy a hajnali háromkor felsíró gyerekednek fogd be a száját, mert az ilyesmi hozzátartozik az élethez. És akinek ez nem tetszik, az költözzön tanyára! De könyörgöm, legalább hétvégén reggel nyolc előtt ne porszívózzon már senki, mert a porcica nem fog elfutni, de a szomszéd emiatt lehet, hogy el szeretne.
Az utcán szemetelés is ilyen. Ha valaki már negyven perce keresi a kukát, akkor OKÉ, dobja el azt almacsutkát, mert az két hónap alatt lebomlik. (vagy csomagolja papírzsepibe és tegye a táskájába - a szerk.) Addig csak rohad az utcán, csúnya, de kit érdekel?
De a parkokban bujkáló gumicsizmáknak 50-80 év, a tejes doboznak 5, míg a műanyag palacknak 450 év kell mindehhez. Persze a szemetelőt nem érdekli, nem ő fogja nézegeti, nem az ő udvarából lesz szeméttelep.
És hosszan lehetne folytatni a sort a tömegközlekedési eszközökön tanúsított magatartástól kezdve a közterületek megrongálásán át odáig, hogy éjszaka nem ordibálsz részegen, teli torokból lakóházak között bolyongva. Mert lehet, hogy te ettől érzed jól magad, de ez nagyon sok embert borzasztóan zavar.
Úgy gondolod, hogy a fent említett dolgoknak semmi köze sincs az élet nagy dolgaihoz, meg az emberiséget előremozdító nagy eszmékhez? De van. Mert bár nem egy nem eldobott cigicsikk váltja meg a világot, viszont az megteheti, aki elvitte a szemetesig. Vagy te el tudod képzelni, hogy olyan emberek tolják majd előbbre az emberiség szekerét, akik annyira sem képesek, hogy elvigyék a mocskukat a kukáig?
Tudom, hogy nem ugyanolyan súlyú példákat hoztam fel. De azt is, hogy valahol el kell kezdeni a változást. Figyelem, odafigyelés, kedvesség, tisztelet és alkalmazkodás. Az önös érdekek ideiglenes háttérbe szorítása, és hogy észrevegyük azt, hogy egy közösségben élünk - akár tetszik, akár nem.
Lehet szebb a világ, én nagyon hiszek benne, és ehhez elég, ha apróságokkal kezdjük. Egy-egy icipici, miniatűr gesztussal, és sok ilyen kis dolog együttesen már sokat tehet. Tudom én, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de száz fecske már jelentheti, hogy lassan kisüt a Nap. #legyünkszázfecske
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.