Ma már mindenki motivátor?

A motivátorok nagyon fontos szerepet töltenek be bizonyos emberek életében. Van, akinek kell a külső támasz a tettei, céljai eléréséhez - mert önállóan képtelen lenne elérni azt. Van olyan is, akinek csak megerősítésül szolgálnak a biztató szavak, és nagy számmal akadnak - és ebben az évben ez halmozottan fordul elő -, akik maguk is motivátorokká akarnak válni. Ennek viszont van előnye és hátránya is.

Természetesen jó, mert segítenek másoknak, támogatják az emberek fejlődését, viszont lassan már olyan sok az önjelölt motivátor, hogy teljesen komolytalanná válik ez a fogalom... Az is szellemi vezetőnek tartja magát, aki napi három csöcsös, pózos szelfit tesz ki az oldalára, és aláír olyan pár szavas motiváló szöveget, mint:

• "Higgy önmagadban!"
• "Bármit elérhetsz!"
• "Csak te döntheted el, hogy milyen életet akarsz magadnak."

De akkor miért tesz ki ilyen szöveget? Miért akar motiválni? Ki a célközönség? Tulajdonképpen a gondolatai vagy a félig fedetlen keblei számítanak? Ha valaki a testével akar támogatókat szerezni a gondolataihoz, véleményéhez, akkor biztos nincs elég önbizalma, nem hisz abban, hogy ilyen trükkök nélkül is kíváncsiak lennének rá.

Szándékosan nem szakmáik által sorolom fel az embereket, mert mindegy, hogy valaki postás, taxisofőr, menedzser, ünnepelt énekes vagy személyi edző. A motiváló képesség nem szakmától függ, hanem gondolkodásmódtól. Kell egy belső hajtóerő, ami visz előrébb, és még előrébb. A hit, amit az ember maga tanul meg, és ezt képes továbbadni.

Számomra hiteles tud lenni egy kozmetikus, aki szereti a munkáját, bízik a tudásában. De nem posztol ki mindenféle önmegvalósító meg lélekemelő szöveget. Minek? A tettek úgyis bizonyítanak. Hiteles az is, akin látom, hogy boldog, vidám és kiegyensúlyozott - de ehhez nem kell, hogy hirdesse is ezt.

Egy nagy kirakatban élünk. Egy óriási, felszínes világban, ahol mindenki többet és jobbat akar mutatni magából. Ennek részben a figyelemfelkeltés a célja: így akarják elfogadtatni magukat, így akarnak szeretetet és megbecsülést nyerni. Ez egy burkolt felkiáltás: "Hahóóó, én is itt vagyok, vegyél észre! Jó ember vagyok, és érdemes arra, hogy szeressenek." Ehhez pedig nagyon jó platformot biztosít a közösségi média.

Az emberek az életükben elért sikereikkel és tetteikkel tudják a legnagyobb motivációt adni nekünk. Ezt lehet szerényen, tisztelettel és alázattal tenni. Az igazán bölcs és tudatos gondolkodású motivátoroknak nincs szükségük mindenféle posztokra, meg pozitív gondolatok megosztására, mert hisznek magukban - hacsak nem ez a szakmájuk, és nem arra tették fel az egész életüket, hogy másokon segítsenek. Ebből levonhatjuk a következtetést, hogy ki az, aki hamis gondolatokkal ékeskedik, és ki az, akire tényleg hallgathatunk.

Nyitókép: iStockphoto