Háttérbe szorult női energiák

Lívia szerint bár a tizen- és huszonévesek nyitottabbnak és szabadabbnak tűnnek, mint valaha, az érzelmi- és kapcsolati intelligenciájuk meglehetősen felületes. Az életre szóló, mély kötelékeket és hajnalig tartó beszélgetéseket felváltotta a csetelés és az érzelmi elköteleződés elleni védekezés.

Na de hogyan jutottunk ide?

Nem is olyan régen a nők teljes mértékben alárendelődtek a férfiaknak - akár apjukról, akár férjükről volt szó. Kereset híján önálló biztonságot nem tudtak kialakítani, így mindenképp "külső" támogatásra voltak utalva. Tény és való, hogy egy mai nőhöz képest jóval több időt tudtak a családjukkal és gyermekeikkel tölteni, de nemiségük megélése is kizárólag a fenti szerepekben történhetett.

A vérfertőzések és az - egyház által is - elnyomott szexualitás korában tehát két lehetőség maradt egy nőnek, ha "szerepet" szeretett volna magának választani: feleség vagy kitaszított kurva lesz.

A változás szele

Eleinte az ipari forradalomnak köszönhetően, később pedig a világháborúk során lényegesen több nő kezdett dolgozni, amiből kifolyólag már önálló keresettel is rendelkeztek. Ez egy teljesen új szerepkört és fokozatos egyenjogúságot eredményezett. A nők nem voltak már rászorulva arra, hogy házasságban éljenek, sem arra, hogy - az újfajta fogamzásgátlási módszereknek hála - egymás után szüljék a gyerekeket.

Hogyan tovább?

Lívia bizakodó: "Szerencsére egyre inkább látom, hogy az emberek - és főleg a nők - elkezdték felismerni és keresni a megoldást a problémáikra. Mernek beszélni a félelmeikről - bár ez egy kiszolgáltatott érzést eredményez. De tudnunk kell, hogy valójában sokkal erősebb az az ember, aki vállalja saját hiányosságait."

A teljes egyenjogúság és a megfelelő nemi szerepek egyensúlyának kialakításához leginkább tiszta kommunikációra és egymáshoz való kapcsolódásra lenne szükség: női közösségek kialakítására. Ilyenkor több generáció találkozna és beszélgetne egymással testi, lelki és szexuális problémáikról, így különböző tanácsokat és biztonságot nyújtva egymásnak. A közösségek fontos eleme lenne előbb megérteni a másikat, és csak aztán megértetni vele saját nézőpontunkat.

Szintén rettenetesen fontos lenne tisztázni, hogy az intimitás és a szexualitás nem szinonim fogalmak - bár a köznyelvben sajnos összecsúsztak. És mindezt már az iskolában el kellene kezdeni oktatni a szexuális felvilágosítás kereteiben. "Tudom, hogy ez utópisztikusan hangzik, de hiszek a megvalósításában. Merjünk önmagunk lenni és visszatérni a gyökereinkhez!"

Nyitókép: iStockphoto