Egyik barátom azt mondta tegnap: "Már nincs értéke a házasságnak!". "Ezt mégis hogy érted?"- kérdeztem, de választ tulajdonképpen nem is vártam, mert pontosan tudtam, hogy mire gondol.
Elméláztam. Ma Magyarországon minden második házaspár válik, - ez elég rossz statisztika. Ha most szétnézek a baráti körömben, egy ellenpéldát sem tudok mondani.
De miért ilyen rossz a helyzet? És ki vagyok én, hogy véleményt alkossak, hogy ítélkezzem, hiszen én is elváltam! Hogy sikerült nekünk ennyire értéktelenné varázsolni a házasság, a család intézményét?
Talán az lehet az ok, hogy napjainkban hímsoviniszták küzdenek a feministákkal? A konditermekben, a munkahelyeken, a szórakozóhelyeken, a médiában, de talán még az otthonokban is dúl a harc. Sok a munkamániás, szingli férfi és nő, akik hajnalban már edzenek, utána rohannak az irodába, hétfőtől péntekig. De pénteken aztán ötkor eldobják a klaviatúrát, hogy belevessék magukat az éjszakába, jöhet a pia, jöhet a szex!
A céljuk lehet karrier, saját lakás, ház, de csak kevés esetben a házasság. Ha mégis összejön egy komolyabb kapcsolat, akkor esetleg jöhet a házasság:
Ha mégsem jön össze, legfeljebb elválunk.
Pedig egy életre szóló kapcsolat nem csak úgy megtörténik, azon dolgozni kell - magunkon, a másikon, egymáson!
Pár ezer évvel ezelőtt még kellemetlen volt a szingliség, mert egy házasság létrejötte védelmet nyújtott. Természetes dolog volt a családalapítás. De annyira jó volt ez?
Egy nagycsalád legalább tíz gyermeket nevelt és úgy működött, mint egy vállalkozás. A családfő gazdasági, vallási, politikai szempontból is irányította a családot. A szülők választottak házastársat 12 éves lányaiknak, 13 éves fiaiknak.
Aztán a tinik vagy bejöttek egymásnak, vagy nem, de együtt éltek, amíg meg nem haltak. A két család megegyezett a "mátkapénzben"- ez úgy zajlott, mint egy üzletkötés. Gondoljunk csak bele, mit szólna tizenéves fiúgyermekünk, aki éppen vakon gépel telefonja képernyőjén, mikor közöljük vele: el kell vennie mondjuk Kovács Hajnalkát a szomszédból, mert az apja jól menő vállalkozó és a családdal már megegyeztünk! Ez segítene kifizetni a hitelt. A mi társadalmunkban ez ma már elképzelhetetlen, de néhány kultúrában még működik.
Szóval a fiatalok beszorultak a gyertyát a két végén égető modern szingliség és nagyanyáink boldogtalan kényszerházasságai közé. Pedig lehetne ezt jól is csinálni!
A jövő azért nem reménytelen: a statisztikák szerint évről évre nő néhány százalékot a házasulandók száma! A nők átlagosan 26, a férfiak 32 évesen házasodnak.
Egy férfi újságíró barátom szerint, egy hosszú házassághoz ma minimum öt dologban egyezni kell:
- Működjön a szex!
- Legyen jó a kommunikáció!
- A felek értsenek egyet a gyereknevelésben!
- Álljanak egy oldalon politikailag!
- Ne legyen kulturális és vallási különbözőség!
Ez mind igaz, de a mai társadalmunkban elég is lenne?
Az én női listám tapasztalataim alapján így nézne ki:
- Legyünk szerelmesek!
- Ismerjük meg alaposan a másikat!
- Jó, ha barátok is vagyunk, hasonló érdeklődési körrel!
- Válasszunk jó humorú társat!
- Töltsünk mindig annyi időt együtt, amennyit csak bírunk!
Fiatalok, hozzuk vissza a házasság becsületét!
Nyitókép: iStockphoto
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
