De mi van, ha máshogy alakulnak a dolgok? Hát ki kell bírni ezt az ideiglenes állapotot - mert ez persze csak ideiglenes lehet... És akkor mi a helyzet, ha tartóssá válik? Johanna története következik:
Én is azt hittem, mikor megismertem a párom, hogy ha tombol köztünk a kémia, biztosan nem lehet baj! Attól még férfi a férfi, hogy nincs munkája! Mindenki életében előfordulhat nehéz időszak, hogy pár hétig, néhány hónapig nem talál megfelelő munkát, ugye?
Aztán teltek a hónapok, és rájöttem: nem azzal az emberrel élek, aki kezét-lábát töri majd azért, hogy kenyér legyen az asztalon. Nem ő lesz, aki otthont teremt nekünk és nyaralni visz minket.
Modern világban élünk! Nem lehet gond! - gondoltam én. Nem a bankszámlánk aránya alapján leszek én nő, ő pedig férfi! Intelligencia, tudatosság és megértés segítségével majd túltesszük magunkat ezen a berögződésen!
Csak aztán kiderült, hogy ez nem ilyen egyszerű...
Ha a klasszikus nemi szerepek felcserélődésén még túl is tudtunk volna lépni - ideológiailag legalábbis biztos -, de a hétköznapi problémák újra és újra megingatták ezt az elképzelésünket.
Egy negatív spirálba kerültünk. Nála az önértékelési problémái miatt súlyos depresszió alakult ki. És bizony nekem se volt mindig könnyű egy olyan embert szeretni, aki befordul, nem kommunikál, haragszik a rendszerre és a világra.
Mert mindenki hibás a kialakult helyzetért - csak ő nem! Szeretettel ápoltam a lelkét, mint jó feleség, de az áldatlan állapot az én türelmemet is kikezdte... "Miért nem lehet legalább a lakást rendben tartani?!" vagy "Főzhetnél valamit, ha már itthon vagy!" - hangoztattam.
Tudom, hogy fájt neki, ha ilyen megjegyzést tettem. De nekem meg az fájt, hogy nem tud elég erőt meríteni a szerelmünkből ahhoz, hogy felébredjen benne a felelősségérzet és az akaraterő. Hogy igazán, komolyan kihasználja a benne rejlő és a kínálkozó lehetőségeket.
Tudatosság ide, gender-elmélet oda, ez az elhúzódó szerepcsere egyre csak mérgezte a kapcsolatot. Végül nem tudtam megmenteni. Mikor kimondtam, hogy vége, még mindig szerettem, de biztonságra vágytam. Egy biztonságos otthonban szeretettem volna felnevelni a gyerekemet.
Olyan nagy bűn ez? Aztán körbekérdeztem, és kiderült: nem csak mi voltuk ilyen gyarló, földhözragadt páros, akik nem tudták megoldani a "nő keres többet" problémát.
Ugyanilyen helyzetben volt egy barátnőm, aki vezető beosztásban dolgozott egy budapesti bankban, miközben a férje szobafestő lett volna - már ha maradt volna ideje dolgozni a gyerekek mellett.
De mivel a nő késő estig túlórázott és továbbképzésekre járt, a férfira maradt minden otthoni teendő. Sokáig úgy tűnt, hogy a férfi jól funkcionál a háziasszonyi szerepben és büszke sikeres feleségére. De aztán elkezdett súlyos pszichoszomatikus tüneteket produkálni.
Egy férfi ismerősöm is megerősítette, hogy legfeljebb csak rövid távon tudná elviselni, ha a felesége többet keresne, mint ő. Hosszú távon nem bírná, és bármi áron, de keresne egy olyan állást, melyben legalább megközelíti a felesége keresetét.
Sőt, még kutatások is azt mutatták ki, hogy a férfi a nő sikerét kudarcként éli meg! A nő biztonságra vágyik, a férfi pedig dominanciára. Sajnos, vagy nem sajnos ezt az évezredes egyensúlyt még nem írta át a gyakorlat.
Lehetünk bármilyen modernek, vagy nyitott gondolkodásúak, ha többet keresünk, mint a teremtés koronája, elkezdhetünk aggódni, hogy rámehet a kapcsolat... A férjedet zavarhatja, hogy te, a gyenge nő többet keresel! De ha őt nem is bántja, neked akkor is számolnod kell azzal, hogy majd benned merül fel a kérdés:
Mégis hogyan nézzek így fel az én királyomra, akinek még fehér lova sincs?
És persze a végső kérdés nyitva marad: baj-e, ha a nő keres többet? Nálunk baj volt. Lehet, hogy máshol nem az. De ha engem kérdeztek, csak azt tudom mondani: egy jól működő kapcsolatban változhatnak az arányok a házimunka felosztása terén, de az a legjobb, ha mind a két fél keres annyit, hogy önállóan is el tudja magát tartani!
Déry Johanna
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.