Bazi nagy indiai lagzim

Dorottya és indiai származású férje, Ankur története, szinte csöpögős hollywoodi filmforgatókönyvnek is beillene - de azért komédiának se lenne utolsó! Mert hát, ha egy határozott és racionális európai lány, és egy hagyománytisztelő, összetartó családból származó indiai fiú összeházasodik, ott jól jön a humorérzék!

A romatikus szál és a happy end is megkérdőjelezhetetlenül megvan ebben a multikulti love storyban! Ugyanis a szerelmesek szemérmetlenül fiatalon, minden akadályt, vízumproblémát és az európai idegrendszer számára komoly próbatételt jelentő, indiai hivatali ügymenetet is legyőzve kötötték össze az életüket:

Lezajlott - a hagyományosan röpke négy napig húzódó, az arára való tekintettel azonban kétnaposra redukált - indiai tradíciók szerinti esküvői szertartásuk. Nem is akárhogy!

Forrás: Dorottya saját fényképe - fotós: Szepessy Zsófia

Indiában a társadalom erőteljesen hierarchikus, és a mai napig él az elrendezett házasság intézménye. A hinduizmus elveit követők nem szerelmi alapon választanak maguknak házastársat. Sőt, leggyakrabban nem is ők választanak, hanem a szülők. Megszokott, hogy a fiatal férfi még esküvője után sem költözhet el a családi fészekből. Önállósodása annyiban kimerül, hogy feleségével esetleg már "belevetheti" magát olykor az éjszakai életbe. Ami - teszem hozzá - ott este tízkor véget is ér, alkoholizálásról pedig szó sem lehet!

Esküvőtől esküvőig

Dorottya egy egyetemi ösztöndíjnak köszönhetően utazhatott ki fél évre Indiába. Csupán néhány hete tartózkodott az országban, amikor meghívót kapott egy tradicionális, 800 fős, négynapos esküvőre, ahol Ankur egyből kiszúrta magának.Ez nem meglepő, hiszen meglehetősen nagy feltűnést keltett a mit sem sejtő lány. Egy fehérbőrű nő kuriózum Indiában! Bizonyos szempontból a tisztaság, egy magasabb társadalmi réteg szimbóluma - főleg a férfiak számára. Az anyósok szerint viszont "félelmetes" egy ilyen nő, hiszen sanszos, hogy erkölcstelenebb, mint egy, az apja által gondosan őrzött indiai tinilány.

És ez az "erkölcstelenség" rövidesen be is bizonyosodott! Ankur és Dorottya már az első randijukon "óriási bűnt" követtek el! Arcátlan módon este tíz után akartak kettesben megtekinteni egy köztéri szobrot. Nyilvánosan! Vagyis csak akartak volna, ugyanis egy helyi rendőr közölte, hogy azért mindennek van határa, majd erkölcsi aggályait - egy spontán kitalált szabálysértésre hivatkozva - pénzbüntetéssel nyomatékosította.

Forrás: Dorottya saját fényképe

Nem egyszerű Indiában romantikázni, de ők összehozták a következő randit is, amelynek végén, lányregénybe illően, bujkálva elcsattant az első csók.

Ezután az események felgyorsultak, és megkezdődtek a bonyodalmak is. Dorottya még a szállását is elvesztette, mert kiderült, hogy férfit fogad éjszakánként!  

Közeledett az ösztöndíj vége, és néhány hónapnyi távkapcsolatosdi után a fiú Magyarországra látogatott, és hivatalosan is megkérte Dorottya kezét a szülőktől.

Szerelem és bürokrácia

Idén májusban a magyar menyasszony úgy szállt fel az Ázsiába tartó repülőre, hogy feleségként szeretne visszatérni. Mondanám, hogy kitűzték az esküvő dátumát, de ez nem így működik Indiában. Inkább elhatározták, hogy elkezdik a szervezést, hogy aztán a végén valamikor esküvőt is lehessen tartani..

A tervek szerint a pár minél költséghatékonyabban, a tradicionális szokásokat mellőzve kívánta megejteni a házasságkötést, azonban Ankur szüleinek nyomására, kénytelenek voltak engedni elképzeléseikből. A fiatalok egynapos lagzit akartak, a család négynaposat. Végül kettőben egyeztek ki.

Ennek egy izgalmas, felpörgetett, félig-meddig hindu lagzi lett az eredménye - amelynek szervezésébe valamennyire a pár is beleszólhatott. Valamennyire, mert Indiában úgy tartják, hogy egy lakodalom alkalmával nem két ember házasodik, hanem két család egyesül. Sőt, az esetek többségében az esküvő nem is jár jogi anyakönyvezéssel. Elegendőnek tartják, hogy a meghívott több száz ember szeme láttára megtartják az ünnepséget - ezáltal a közösség elfogadja, hogy ők már egy párt alkotnak.

Dorottya azonban nemcsak Indiában szeretett volna felségnek számítani, hanem Magyarországon is. Ahhoz pedig papírt kellett szerezni! Ezzel kezdetét vette a három hónapnyi bürokratikus vesszőfutás.

Forrás: Dorottya saját fényképe

 Először is újsághirdetést kellett feladniuk, melyben közhírré tették Ankur házasodási szándékát. Nem dicsekvésből, csupán azért, hogy ha netalán valaki tudna arról, hogy Ankurnak korábban már volt - akár nem hivatalos - esküvője, a közösség tagjai jelezni tudják.

Persze sem ez, sem más ellenvetés nem merült fel, így indulhattak a Pandithoz, egy hindu paphoz, akinek joga és feladata kiókumlálni az esküvő időpontját. Miért is kérdezné bárki a jegyeseket, hogy ők mikor szeretnének házasodni? Így hát a bölcs pap választása egy - semmilyen szempontból sem ideális - csütörtöki napra esett.

Esküvő monszun idején

A menyasszonynak aligha adatott meg a beleszólás lehetősége saját esküvője szervezésében. Még a ruháját sem választhatta ki ő maga, mivel Indiában a Lohengát. a fiú családja vásárolja.

Dorottya egy szépen berendezett rendezvényteremben képzelte el esküvőjét, az indiai család viszont másképp döntött. Az első napon az ünnepség Ankurék társasházi lakásának tetőteraszán kezdődött volna, egy hatvanfős fogadással. A hindu istenek megsajnálhatták az indiai hagyományoknak teljesen kiszolgáltatott magyar lányt, és a monszunt küldték a segítségére: az eső elmosta az anyós által megálmodott kültéri fogadást, így az egész násznép átvonult a menyasszony által kiválasztott rendezvényterembe.

Másnap azonban az indiai hagyományok győzedelmeskedtek az ifjú feleség elképzelései felett. A lakodalom este nyolckor kezdődött volna, Dorottya pedig naivan úgy gondolta, lesz ideje napközben pihenni és elhozni a menyasszonyi ruháját a szabótól.

Neki viszont elfelejtettek szólni, hogy a rokonság női tagjai másképp döntöttek: nem maradhat ki semmilyen hagyományos hindu rituálé! Szóval ha már 2 nappal rövidebb az esküvő a szokásosnál, akkor belesűritik az összes szertartást egy délutánba!Ennek eredményeként - többek között - kurkumával és olajokkal kenegették a párt, dobolás és éneklés mellett, hogy szépek és egészségesek legyenek az esküvőn.

Forrás: Dorottya saját fényképe

Végül persze minden jól alakult.

Sokat bosszankodtak, de még többet nevettek. A szerelmesek rengeteget tanultak toleranciáról, nyitottságról, rugalmasságról és persze szeretetről. A legfontosabb pedig, hogy Dorottyát befogadta vadonat új "bazi nagy indiai családja" - ahogy ő is a szívébe zárta a színes, hangos, de összetartó rokonságot.

Forrás: Dorottya saját fényképe

 

Foglár Noémi

Nyitókép: Dorottya saját fényképe

    Ezek is érdekelhetnek