Van, akinek egy hamburger is nagy dolog!

Hamar megéreztem az ízét a szegénységnek. Jól tudtam, hogy minden fillért be kell osztani, és mindent meg kell becsülni. Anyukám és apukám is sokat dolgozott azért, hogy ne szenvedjek semmilyen igazán fontos dologban hiányt. Igyekeztem jó kislány lenni, és ehhez mérten nem követelőzni. Tudtam, ha megtehetik, akkor úgyis megveszik, ha meg nem, akkor minek fájdítsam a szívüket? Elég, ha az enyém sajog.

A fentieket azért meséltem el, mert pár nappal ezelőtt meghívást kaptam egy jótékonysági eseményre a Bamba Marha Burger Bárba, ahol nehéz helyzetben lévő családok gyerekeit látták vendégül. Jó fél órával előttük érkeztem. Így volt időm egy kicsit számot vetni az elmúlt évekkel.

A karácsonyokról, amikor többnyire hasznos dolgok lapultak a fa alatt. Sál, sapka, kesztyű és esetleg hótaposó. Nem tellett „ajándék” ajándékokra. Igazából ez nekem nem is volt olyan nagy probléma. Sokkal inkább az jelentett gondot, hogy miként tálaljam az osztálytársaimnak?

Hiszen a téli szünet elmúltával még hetekig lehetett menőzni a suliban a Jézuska ajándékaival. Átlátszó trükk, de én mindig azt kamuztam, hogy én bizony ilyen hasznos dolgokat kértem a Jézuskától.

Közben megérkeztek a gyerekek a Menedékház Alapítvány budaörsi intézményéből. Ők azok, akik azon dolgoznak, hogy a nehéz helyzetbe került családok feje felett fedél legyen, és a gyerekek ne kerüljenek állami gondozásba.

Pillanatokon belül 8–18 év közötti fiatalok kellemes zsibongása töltötte meg a termet. A kisebbeken jobban látszott, a nagyobbakon főként csak érződött, hogy megilletődtek. Nincsenek hozzászokva az éttermek világához.

Persze a döntést nehezítette a széles kínálat és az, hogy többen közülük még soha nem ettek hamburgert. És hogy egyáltalán nincsenek hozzászokva a választás lehetőségéhez. Így nem volt egyszerű a hirtelen jött felelősséggel megbirkózni. Mégis láthatóan örömmel töltötte el őket. Fantasztikus volt látni, ahogy felragyog szemük az üdítők láttán, ami most nem a nagy, gazdaságos verzióban érkezik, hanem személyre szólóan, fémdobozban, szívószállal (!), egyenként mindenkinek.

Taps és igazi örömujjongás kísérte a burgerek megérkezését. És az est megkoronázásaképpen kezdődhetett az ünnepi lakmározás.

Köszönöm ezt a csodálatos élményt a gyerekeknek, az étteremnek és az étterem személyzetének, akik legjobb tudásuk szerint dolgoztak azon, hogy a húsz fiatal a lehető legjobb élményekkel távozzon az étteremből.

Nyitókép: TTPIXELS/Toth Tamas