Előbb-utóbb külön ágyban végezzük, de nem azért, mert már nem szeretlek

Félix és Viola is ilyen pár voltak egykoron. Imádtak egymással összebújva aludni, vagy csak egy délutáni pihenést megejteni, ejtőzni a tévé előtt és úgy elszundikálni. Egyiküknek sem volt ez teher. Úgy érezték, ez természetes egy kapcsolatban. Azonban huszonnyolc év házasság után megváltoztak ők is, és a szokásaik is.

Úgy érezték, hogy a kapcsolatukban eljött a külön, mégis együtt alvás ideje. Még nincs külön szoba, csak külön ágy, hogy azért a kiskapuk megmaradhassanak, de már ez a döntés is azt jelzi, hogy egyre idegesítőbb, kényelmetlenebb valami a másikban, amit évekkel ezelőtt jól viseltek. Már nem komfortos egymáson csüngeni, az egykor még csiklandozó, langyos szuszogás átváltott idegesítő horkolásba, és egyébként sincs már meg az a régi intimitás, ami igényelné a szoros, fizikai kontaktust.

Ez nyilván a kettőjük dolga volt. Az egyszem fiúkat nem hozta lázba, hogy a szülei külön, vagy együtt alszanak-e (kínosnak érezte magát ennyire belefolyni a kapcsolatukba), de azért a lelkére lett kötve, hogy ez semmi negatívat nem jelent a házasságukra nézve. Azonban mikor baráti, vagy családi összejöveteleket tartottak és azok meglátták a két külön ágyat, bizony azt hitték, hogy Viola ikrekkel várandós és már előre berendezték nekik a saját hálószobájukat.

Félixszel mindig jókat nevettek az ilyen reakciókon.

Mint anno, mikor egy táborban, titokban átlógtak a másikhoz, hogy együtt aludjanak, reggel pedig együtt ébredjenek az első napsugarakkal. Nem mindenki értette ezt a kis poént, és jöttek a kéretlen vélemények, mi szerint ez egyenes út ahhoz, hogy más ágyában találják meg azt, ami a közösben már nincsen meg. Majd ez pedig egyenes út a váláshoz.

Viola és Félix nem értették, hogy mi ez a negatív megközelítése a külön alvásnak. Egy bizonyos szinten kinőtték már egymást. Nem titok, hogy Félix gyakran horkol, Viola pedig álmában sokszor „verekszik", diszkomfortossá vált a másik közelsége. Ettől függetlenül szerették egymást és senki más ágyába nem vágytak – csak a sajátjukéba.

Sokan szentségtörésnek tartják a külön alvást. Pedig, amíg csak külön ágyról és nem külön szobáról van szó, abszolút nincs ok az aggodalomra. Viszont eljön az az idő egy kapcsolatban, amikor a kényelem, és a saját komfortunk többet ér, mint a szoros testi kontaktus és a másik közelsége.
És ezzel nincsen semmi baj. Hiszen ettől még megmaradhat az intimitás két ember között, még izgalmat is hozhat a kapcsolatba...

A nyugodt alvás az egyik legfontosabb dolog az életben. Ha kialudtuk magunkat, jobb a kedvünk, nem vagyunk ingerlékenyek, másképp állunk mindenhez és mindenkihez. De az alvási körülményeket befolyásoló negatív tényezők gyakran okozhatnak parázsvitákat, feszültséget két ember között. S, ha ezek kiküszöbölésére a legjobb, legkényelmesebb és legbékésebb megoldás az, hogy külön ágyban kötnek ki a felek, akkor igenis, be kell vállalni! Ahogy Félix és Viola is tették, s házasságuk napjainkig felhőtlen, boldog, töretlen.

Félix és Viola történetet Pokk Brigitta jegyezte le

Nyitókép: Shutterstock